VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915

I. Theisz Jenő

Theisz Jenő! Egyszerű, csöndes, énekes . . . elhallgattál. Amíg itt voltál közöttünk: a munka dalát zümmögted . . . Akkor ki figyelt volna erre közöttünk? Egy halk dalosra, a mi szürke kis orcheszterünkben ? ... De most, hogy elhallgattál örökre, hiányzik nekünk a te csöndes éneked . . . Most érezzük, milyen harmonikusan illeszkedett bele a mi karunkba. Most érezzük, mennyi halk szépség, mennyi finomság olvadt végig melódiáidon . . . Most kapnak szívünkbe, mikor már elhallgattál ... És hűrjain végig rezeg a fájdalom és mi halk, megilletődött hangon sóhatjuk utánad: Isten veled Theisz Jenő, fiatal barátunk . . . kedves kartársunk!

Roboz Andor.