VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
III. Az év története
26 A megfogyatkozott tanári kar szerencsével bírta a meg' növekedett munkát, csak kisebb kényszerű helyettesítésekre volt többször szükség; és nem volt panaszra ok ifjúságunk egészsége ellen sem. Személyi adatokról nincs sok mondani valónk. Kisebb számmal, de a régiek voltunk munkában,, amelyben heteken át készségesen vállalkozó segítségünk volt Jakab Ödön nyugdíjas kedves régi társunk is, aki a Gerecze Péter halálával ránk szakadt szükségben szívességből folytatta a VI. osztály poétikai tanítását és tudásának és lelkességének erejé- vei hatott a fiukra ép abban a körben, amelyben maga oly sok szép költői alkotást teremtett. Fogadja érte igaz köszönetünket. És méltán éri köszönő elismerésünk Farkas Ignácz, Kosári István, Szántó Soma és dr. Szilágyi Sándor gimnáziumi tanárokat is, akik szintén díjtalanul buzogtak az egész II. fél' éven át -— a katonai szolgálatra vonult dr. Lieber Béla helyén — a latin nyelv tanításában. Tanári karunkat, illetőleg csak azt említjük még, hogy Bálint Elemér, aki két éven át helyettes tanári minőségben dolgozott velünk, ezidén rendes tanárrá neveztetett ki; dr. Makoldy Sándor r. tanár pedig katonáskodásának ideje alatt a VIII. fizetési osztályba lépett elő. Megtisztelő kiküldetésben ketten részesültek. Kemény Ferencz t. sz. r. igazgató mint elnök vezette az esztergomi főreáliskola érettségi vizsgálatát, Oberle Károly r. tanár pedig miniszteri biztosi minőségben a győri áll. tanítóképző intézet képesítő vizsgálatait. S meg kell emlékeznünk még egy személyi változásról, amely ha nem is szorosan kebelbeli, de régi kapcsolatot módosít s nevelő tisztünket érinti. Stieber Vincze kerületi apátplébános úr, aki iskolánkban 25 éven át a rom. kath. hit' oktatásnak herczegprímási biztosa volt s ebbeli minőségében évenként megjelent hittani vizsgálatainkon és szívének jósá- gával, szavainak nemes lendületével nemcsak ifjaink fogékony lelkére hatott, hanem tiszteletet érdemlő modorával és példájával mindnyájunk szívét megnyerte: nagyszombati kanoki méltóságra emeltetvén, megvált iskolánk biztosi tisztétől, a melyre méltó utódul Pápay Ferencz neveztetett ki, a távozónak hosszú időn át segítő társa, kire a székesfőváros bizalma aztán a kerület plébánosi tisztét is bízta s kiben iskolánk is méltó utódot kapott. A tanári értekezlet jegyzőkönyvében az elismerő köszönet meleg szavaival búcsúzott a távozótól és bizalommal üdvözölte az érkezőt.