VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

III. Az év története

III.

Az év története.

Nehéz időknek gondokkal terhes napjaiban ért el iskolánk életének századnegyedes fordulójához. Huszonöt év nem nagy idő, ámde egy komoly feladatokra hivatott intézmény munkás szolgálatában mégis egy emberöltőnek felel meg; és magának az iskolának is, mely ez idő alatt három közép' iskolai lustrum fölserdült nemzedékét nevelte s bocsátotta az élet próbájára: épen az erőfejlésnek első jubiláris szaka alkak mas a tanulságos elszámolásra és komoly mérlegelésére annak, hogy mennyiben sikerült munkás erejét gyümölcsöztetnie; hogy maradhat-e megnyugvó előrelátással azon a csapáson, melyen eddig haladt; s mivel lehet és kell még biztosabbá erősítenie az üt további részét.

E sorok írója, kinek a sors részt juttatott már az iskola első szervezési munkáiból is, szívesen mélyedne el egész objektivitásának szigorával ebbe az elszámolásba, amelynek során a múltra nézve megnyugvást, a jövőre bizalmat nyújtana a régi tanítványoknak kulturális munkája és a fiatalabbaknak nyomon követő buzdulása, mind a három lustrum feltörő nemzedékének hazafias részvétele a mai viharos időknek történelmi nagy munkájában, mely soha nem ismert erejű próbára állítja a lelket és kart egyaránt.

Ámde a mai idők magyarjának nincsen ideje a múltnak berkeit járni; a jelen nagy feladatain feszül minden idegszála és szeme a jövő sűrű erdejének homályát kémleli.

A múltat ma nem mint virágos mezőt járjuk. A múlt ma nekünk csak szilárd alap és megmunkált talaj, melyből a jövő gyümölcstermésének kell fakadnia.

Más, jobb időkre hagyjuk az iskola első historiografu- sának kísérletét is. Ezúttal csupán egy kötelességet teljesítünk a múlttal szemben. Köszönetét mondunk mindazoknak, kik az iskola munkáját igaz szívvel szolgálták. Elhunyt első igaz--