VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

I. Dr. Gerecze Péter

sített minden szépért, jóért és főként mindig és mindenütt a magyarságért, a hazáért. És szerette az ifjúságot. Semmi munka, semmi fáradtság nem volt neki sok, ha azzal tanítványainak használhatott, semmi idő nem volt keserves áldozat, melyet velük töltött. És ha látta, hogy szavai termékeny talajra huh lanak, hogy munkája gyümölcsöt igér, kevés volt neki az iskola, szűk a tanterem, magával vitte a kiválóbb tanítvá" nyokat, valósággal fiaiként szerette őket, bevitte családi körébe, hogy avval is több meleget áraszthasson a fogékony ifjű szivekbe a maga forró leikéből.

És vájjon ki használ többet az emberiségnek, az'e, aki egy műalkotást hoz létre, vagy aki százakat nevel az alkotásra vájjon a hősök emlékszobrára nem kellene-^ felvésni annak a nevét is, ki ezer hőst nevelt?

Szabó Ernő dr.