VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

I. Pékár Károly

4

Az a tizenegy év, melyet Lőcsén töltött, a virulás időszakának nevezhető rövid életében. íróasztalát oda^odahagyva, nagy túristamtakat tett a Szepesség bércei között; számtalanszor bebarangolta Lőcse gyönyörű környékét; barátai társaságában hétrőhhétre buzgón megtartotta vívóleckéit és tornaóráit s puszta kedvtelésből elvállalta a lőcsei vívó" és tornaegyesület müvezetőségét. Mint jó barátot s mint lelkes tanárt egyaránt megbecsülték. Széleskörű műveltsége és finom modora ked" veltté tették a lőcsei társaságokban. Meg is nősült s igen boldog családi életet élt. Két kis leánykájában végtelen öröme telt.

Betegségének előjelei budapesti áthelyezése után kezdtek mutatkozni. Idegrendszere lassankint teljesen felmondta a szolgálatot, teste összeroppant. Éveket töltött kínos vergődés" ben. A szanatóriumok nem adhatták vissza szervezete régi erejét, ügy, hogy aránylag igen fiatalon, harminckilenc éves korában, nyugdíjazását kellett kérnie. Még megérte azt az örömet, hogy a budapesti tudományegyetemen az esztétika magántanárává képesítették, de előadásait már nem kezdhette meg. 1911 augusztus 20"án, Fiumében meghalt.

Pékár, mint tanár igen lelkiismeretes, mint író bámulatos termékenységü volt. Költeményein és fordításain kívül több száz kisebbmagyobb tudományos értekezése jelent meg a magyar és francia folyóiratokban. A filozófiai, pedagógiai, művészeti, történeti, irodalomtörténeti, természettudományi és társadalom" tudományi problémák egyaránt lekötötték figyelmét. Esztétikai munkásságának nyomai kitörülhetetlenek a magyar filozófiai irodalom fejlődésének történetéből.

Nevét Positiv Aesthetikája tette országosan ismertté. (1897.) A közel nyolcszáz oldalra terjedő vaskos kötet a maga nemé" ben úttörő munka. Alapjául egy kisebb terjedelmű pályamű szolgált: Az Aesthetikai Érzések Psychologiája, melyet a buda" pesti egyetem bölcsészeti kara 1890"ben pályadíjjal koszorűzott. Az egyetemi bírálók, Beöthy Zsolt és Medveczky Frigyes, szokatlan elismeréssel emlékeztek meg e pályaműről. „Ami benne különösen dicséretre méltó, az szerzőjének gazdag olva" sottsága. Nemcsak a szorosabban vett aesthetikai irodalomban jártas, hanem ismeri és használja az érintkező tudomány" szakok európai és magyar irodalmát. Igazán széleskörű tanul" mányai segélyével képes tulajdonképeni tárgyának anatómiai és physiologiai alapot vetni s ezen az alapon folytatni psycho" logiai és aesthetikai vizsgálatait Wundt és Fechner irányában.