VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911
V. Az iskolai év története
23 elhatalmasodnak, hogy súlyos operáczió sem jár biztos siker' rel. És ezt a gyorsaságot teszik a hetenként megtartott fogadó órák lehetővé. Alkalmat adnak a gyakori és amellett kimerítő informácziókra, az alkalmazott rendszabályok hatásáról való alapos referálásra. Módot nyújtanak a gyors beavatkozásra, az idejében való tájékozódásra. És minthogy növendékeink szülei és tanári karunk tagjai az idén már teljes mértékben kihasználták e gyakori eszmecserének pedagógiai előnyeit, bátran mondhatjuk, hogy a rendszeresített fogadó-óráknak döntő szerepük jutott a lefolyt iskolai év történetében. Részük jutott a mindjobban megszilárduló fegyelmi viszonyokban és abban, hogy a tanulmányi eredményre és megelégedésre tekinthetünk vissza! És álke tulajdonképen egyébből egy-egy iskolai év története, mint abból az eredményből, melyet ezen a két területen elérhetünk ? Minden egyéb csöndes műhelymunka! Minél kevesebb zajjal jár, annál intenzivebb, minél kevésbbé vonja magára a külvilág figyelmét: annál eredményesebb! Az iskola nem vágyik hangos tapsokra, a tanár jutalma: növendéke előmenetele és a szülők arczárói feléje sugárzó boldogság. A lelki- ismeretes munkán és a szülők és tanárok harmonikus együttműködésén kívül, egy feltétele van még az iskola sikerének és ez : tanár és növendék egészsége! És ebben a tekintetben nincs okunk panaszra . . . Ha volt, a mi munkakedvünk közepette is fájdalmasan érintett bennünket: az három kartársunknak távozása volt. A legszorosabb kötelék: a közös munka keretében gyökeredző barátság fűzött bennünket hozzájuk. De a búcsú szomorú pillanataiban is találtunk azért vigasztaló momentumot. Nem megrokkanva, nem kimerültén, nem munkára képtelenül távoztak körünkből. Nyugdíjba vonulásuk csak hosszú munkásságuk fáradtságos voltának elismerését jelenti. Nem azért távoztak, hogy a munkát abba hagyják, hanem hogy pihentebb erővel folytassák. Érdemeiket más helyen méltányoljuk . . . Mint minden intézménynek, mely a közügy szolgálatában áll, az iskolának is csak addig a mértékig szabad magát szubjektív érzéseknek átadni, míg azok nem befolyásolják hátrányosan azt a munkát, melyet a közönség érdekében kell végeznie ... A tanár fájdalmának nem szabad a növendékek lelkére árnyékot vetnie, nem szabad a munka ritmusát lassítania . . . Bármennyire fáj is a műhely munkásainak régi
