VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

24

Itt hagytatok mindenkit, a ki nektek kedves volt, itt hagytátok megszokott foglalkozástokat, könyveiteket, szórakozásaitokat, s elcseréltétek a régi világot egy egészen ujjal. Ivözületek sokan már édes álmukat adusszák, s hazai vagy idegen földben pihenik ki a kiállott nagy fáradalmakat. Másoknak a harczokban kapott betegsége, sebesülése vagy egyéb fogyatkozása tanúskodnak az átszenvedett nagy küzdelmekről.

Mivel köszönjük meg nektek mindazt, a mit értünk tettetek? Van-e szó oly szép, mely méltón tudná igazi, őszinte hálánkat tolmácsolni?

Szívünk tele van a legigazabb érzelmekkel, s ajkunk, toliunk keresi a megfelelő kifejezést. De akármilyen szép is a szó, még megközelítőleg se mondja azt, a mi bennünket eltölt.

Hála nektek, ezerszeres hála, azért, a mit értünk tettetek s még ezután is tesztek.

Hadd érjen véget mentői hamarabb ez a háború, s hozza meg nektek is, nekünk is a becsületes békét, hogy aztán visszatérhessetek megszokott hajlékaitokba megszokott munkátokhoz.

Köszönetét mond nektek hazátok a neki tett szolgálatokért, forrón köszönjük mi is, a ti iskolátok, hogy nemcsak a polgári életben állottátok ki fényesen a tűzpróbát, de a legkomolyabb perczek- ben is dicsőséget hoztatok rája.

Találjatok jutalmat abban a nagy szeretekben, a mely szeretteitek részéről övezni fog benneteket, a hálában, melyet irántatok érez ennek a hazának minden hű polgára, s köztük mi. volt tanáraitok is.

Dicsőség nektek, a kik egy boldog Magyarországért küzdőtök. Legyen küzdelmetek méltó gyümölcse az a Magyarország, a mely culturájával, megelégedett és boldog lakóival számottevő lesz a népek között, s a melynek szava lesz az ő tanácsukban.

Áldás magyar hazánkra, tisztelet és becsület mindannyitoknak, kik érte küzdőtök, örök dicsőség azoknak, a kiket a harcz mezején ért a halál, béke a szenvedő emberiséggel!