VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében

21

vánsz magadnak, ne tedd másnak sem“, vagy ,,A mi a felebarátodé, azt. ne kívánd magadnak“, és sok más hasonló szép és erkölcsös tanítást. És mégis az emberek marják egymást, gyűlölködnek, irigykednek. s csak éppen úgy nem cselekszenek, mint a hogy hirdetik.

Nem lehet az másképen, mint hogy mindenkinek tetszenek ezek a. gyönyörű mondások, de mintha azt gondolnák; Szeresd a felebarátodat, de az ,,én“ legyek; az a más, a kivel rosszat tenni nem szabad, a világért se legyen más, csak .,én“, s nem nyúlni a máséhoz, az annyid jelenít: „az enyémhez“. Mindenki csak magára gondol, a legfölségesebb oktatásokat a maga számára akarja kisajátítani. mindenütt a maga személyét helyezd előtérbe, azt akarja, hogy az egész világ csak körülötte forogjon, mindenki az ő óhajait lesse, az ő kívánságait teljesítse, neki hódoljon, csak neki álljon szolgálatára, őt becsülje, őt tisztelje, érte dolgozzék. Mindig csak az „én“, s ritkán vagy alig a „te“, az „ő“.

Csoda-e aztán, hogy annyi a viszály az egyes egyének között, oly sok az egyenetlenkedés a családokon belül, akkora a gyűlölködés egy-egv nép gyermekeinél, s olyan nagyok az ellentétek az egyes országok között. Ádáz dulakodás mindenütt, a hova csak a szem ellát. fegyverek csörgésével, haldoklók hörgésével van telítve a levegő.

Kétségbe kellene esni az emberiség jövőjén, ha csak az érem egyik oldalát látnok, s nem vennők észre a másikat is.

Vannak még az ,,én“-en kívül más személyek is, a kikért küzdenek. fáradnak, a kiknek jóvoltára gondolnak, s a kiknek boldogulását elősegítik, vágyaikat, óhajaikat teljesítik.

Milliók állanak fegyverben. Milliók küzdenek bizonyára magukért is, de millió meg millió embertársukért is. Küzdenek kitartással. szembe szállnak az időjárás viszontagságaival, elviselik a fáradalmakat, nélkülözik a megszokott kényelmet. S váljon miért? Másoknak a boldogulásáért, népüknek nyugalmáért, embertársaik javáért.

Van még önzetlenség, van még emberszeretet! Milyen meghatnak azok az események, melyek a múlt évben a Kárpátokban lejátszódtak. Milyen csodálatos az az önfeláldozás, a melyet dicső katonáink a különböző harcztereken tanúsítanak. Tömegesen vesznek el egy gondolatért: „A haza“, „a mi hazánk“, és benne „a mi hozzátartozóink. apánk, anyánk, testvéreink, rokonaink, barátaink, embertársaink.“

Dicsőség nekik önfeláldozásukért, hála. hogy meghagyják az emberiségnek az emberbe vetett hitet.