VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911

I. Jánosi Boldizsár

■

1.

Jánosi Boldizsár.

Nehéz szívvel ugyan, de mégis derűs arccal, vidám szóval búcsúzunk kedves kartársunktól, akire köztünk végezett hosszú, fáradalmas munkája után a jól megérdemelt nyugalom, a Balaton egy bájos zuga, a

kenesei viruló szőlősorok mosolyognak ... Negyven évi szolgálat és félévi szabadság után 1912. január 31-én ment nyugalomba a mi ga- lamblejkü és ibolyaszerény- ségü Bódi bátyánk, aki szívesen elhárítaná magáról, hogy a krónikás ezt a nehány sort összerójja róla : de hát negyven évi szolgálat nem oly csekélység, hogy azon egy-két sorral napirendre lehetne térni. Hiszen röviden végezhetném, szinte lapidáris egyszerűséggel: 40 évig dolgozott, szerette tanítványait, bálványozta az irodalmat, rajongott a természetért ; ás most elment a szép Balaton mellé pihenni, elmélkedni.

Ámde, aki életét nemes céloknak szentelte, megérdemli, hogy a hálás utókor szeretettel foglalja össze működésének eredményeit s szerény babérágat nyújtva neki érdemeinek elismeréséül, érdemes munkára sarkalja az ifjúságot is.

Mikor hozzája fordultam nehány leghitelesebb adatért, ugyanit*

JÁNOSI BOLDIZSÁR