VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911
XV. Ifjúsági könyvtár
Ifjúsági könyvtár. Az 1900. évben készült leltár és az évről-évre hozzájáruló pótleltárak végösszege szerint ifjúsági könyvtárunk állománya a f. tanév végén 8,266 munka 10,176 kötetben, 40,553 K. 81 f. értékben; a szaporodás tehát a múlt tanévi végösszeggel szemben 554 munka 648 kötetben 2,635 K. 10 f. értékben. E nagy könyvkészlet most szerepel utoljára csonkítatlan ösz- szeggel. A jövő tanévet már az uj leltári utasítás alapján nagy ki- selejtezéssel kezdjük meg, amely a leltári állományt előreláthatólag mintegy 2500 kötettel és 10000 K. leltári értékkel fogja leszállítani. Tanítványaink maguk tudják legjobban, mennyire romlanak, pusztulnak a könyveink, még akkor is, ha vigyáznak rájuk ; pedig sajnos, igen sok tanítványunk van, aki nem tudja a könyvet megbecsülni. Ráfogják, hogy idegesség az, hogy olvasás közben némelyik gyűri, sodorja a könyv lapjait; ráfogják, hogy komoly tanulmányozás az, hogy olvasás közben aláhúzásokkal, jelekkel vagy épen széljegyzetekkel kisérik a könyv szövegét. Pedig a könyv gyű- résének, sodrásának, piszkolásának nem az idegorvos a gyógyítója, hanem az a gyógyszer, amelyet az egyéni szabadságok leginkább tiszteletben tartó angol rendszer ma is alkalmaz még a gentlemannek szólított felsőbb osztályos tanulóval szemben is: a nádpálca. Aki pedig tanulmányozás fejében olyan könyvbe teszi bele a maga sokszor éretlen megjegyzéseit, amelyről tudja, hogy utána mások is nem az ő, hanem a könyv gondolatait akarják tanulmányozni belőle, az nemcsak oktalanságot, hanem olyan figyelmetlenséget, udvariatlanságot követ el tanulótársai ellen, mintha piszkos ujjal belenyúlna abba az ételbe, amelyet tanulótársa éppen jó étvágygyal készül elfogyasztani. Még jó ilyen körülmények közt, hogy a könyvet nem becsülő tanulók közt elég sok van, aki a kivett könyvet „elveszti.“ Idézőjel közé Írom, hogy „elveszti", mert az elveszettnek bejelentett, s XV.
