VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911

II. Heinrich Alajos dr.

10

tanulásra szánt idő elszaladt s nehéz magánszorgalmi munkával kell pótolni a mulasztottakat.

Heinrich Alajos nem sokat grammatizált: mikor még kevés szó esett a direct módszerről, Heinrich Alajos már javában alkalmazta, azon volt, hogy a hu mennél többet halljon németül. Sokat kívánt kívülről; abból indult ki, hogy a nyelvtényeket nem igen feszegetni, azokat meg kell tanulni. Bizony a magyar fiúnak nem kis nehézséget okozott, ha Hermann und Dorothea, avagy Wilhelm Teli tekintélyes részeit be kellett tanulnia, a tartalmukat, esetleg az irodalomtörténetét németül elmondania. Nagyon javukra volt a fiuknak, hogy Heinrich Alajos, éppúgy mint testvérei, Gusztáv és Károly, nagy mesterei voltak mindenha a német nyelvnek, hisz annak ismeretét már a családból hozták magukkal s széleskörű tanulmányaikkal tökéletesítették. Alajos gyakran pompás, szinte szállóigékké vált ötletekkel fűszerezte tanítását s bizony nem kis dolog volt a közderültség után helyreállítani az elengedhetetlen fegyelmet. Annyi bizonyos, hogy szókincs gyűjtése, alapvető nyelvtani syntaktikai ismeretek és a szöveg pontos megértése nélkül nehéz haladni. Hisz amennyi fáradsággal egy kis nemzet fiai elsajátítanak egy világnyelvet (nem a bonneok petyegését értem) ezalatt a vezető nemzetek fiai már tudósokká képezhették magukat! De hát már háromezer éve megírta Hesiodos, hogy tfje, 5’ ápsrr]c, í'Spwia fredi 7üpo7rápoi9’£V £\H]%av.

Mint ember igazán szerencsés temperamentummal volt megáldva ; amin más ember talán napokig eltöprengett volna, azt ő elütötte egy tréfával, elmés ötlettel vagy maró gúnnyal. A vidám tréfákban nagy kedve telt, s ő maga mulatott legjobban, ha egy jó szójátékkal vagy frissen hozott élccel földeríthette az óraközi szüneteket. Szerette az erős kifejezéseket, az úgynevezett Kraftaus- druckokat, melyeket sokszor hadverő buzogányokként dübörgetett a szóbanforgó tanügyi vagy közállapotainkra vonatkozó kérdésekben ; ha satiricus mosolyával elkezdte, hogy „sehr gut“ — már tudtuk, hogy most egy merész nagymondás robban fel. Nem szerette a főváros szüntelen zsibongását, kiköltözött Rákospalotára, egy egészen különálló villát bérelt s onnan járt be 13 éven át a gymnasiumba. 1890 jul. 2-án lépett házasságra kiskámoni Szalay Ilka úrnővel, kivel halála napjáig élte boldog családi életét; házasságából két leánya maradt, Mária és Márta, kikhez véghetetlen szeretettel ragaszkodott. Hogy mennyi tisztelője, mennyi barátja volt, mutatta díszes temetése, melyen úgy a fővárosból, mint Rákos-