V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1914

Klimkó Károly 1887-1914. Galamb Sándortól

I

KIimkó Károlyi

1887-1914.

Tomasovnál történt. Az egyik század napok óta tűzben áll. A parancsnokló tisztek egymásután hullanak el. Végre egy fiatal tartalékos zászlós veszi át a századparancsnokságot. A harc hevesebb lesz. Roham rohamot követ. A magyar század heves támadásai elől az orosz hátrább vonul. Azonban az egyik rohamban a fiatal zászlóst is homlokon lövik, elesik, jajszó nélkül meghal. Este, mikor már a harc heve enged, égjük barátja felkeresi a holttestet, hogy pénzét, kardját és egyéb harci felszerelését elküld je emlékül szüleinek. De hiába. Kegyetlen kezek azóta már a holttestet is kifosztották, csak átlőtt sapkáját tudta megmenteni övéinek.

Ez a fiatal zászlós Klimkó Károly volt. Intézetünknek csak egy év óta volt tanára, de aki közelebbről figyelte őt és aki működése iránt melegebben érdeklődött, az e rövid idő alatt is megismerhette benne a jövő kiváló tanárát, a tanítványoknak nem csak rideg oktatóját, hanem melegségtől áthatott nevelőjét is. Nem állott jupiteri magasságban tanítványai felett, nem voltak számára puszta notesz-ügy, közéjük vegyült, ismerte kis dolgaikat apróra, s nem félt, hogy ezzel a közelséggel csorba esik tekintélyén. Akinek egyszer-kétszer alkalma volt hallani, hogy hogyan adott gyermekeikről az érdeklődő szülőknek felvilágosítást, mennyire nem unalmas hivatalos kötelesség módjára intézte el őket, hogy mennyire tudott a szülő számára gyermekéről újat és megszívlelni valót mondani, hogy a szülő is vele szemben mennyire megnyílt és milyen bizalmassá vált, — annak meg kellett benne ismernie a született paedagogust.

í*