V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
42 dett le a boldogult lelkére, mely egyre magánosabbnak érzi magát. A külső élet lüktető ritmusa, a társadalom munkájának eleven zakatolása, azon a ködön keresztül, mint tom- pitó szordinán át, hallatszik feléje. Maga egyre kevesebb részt kér külső munkából. Visszavonulását a tanáregyesület alelnökségéröl 1906-ban való lemondása vezeti be. Mint tudjuk, e lemondást követte nemsokára az elnöké, Beöthy Zsolté, is. Oka e válságnak az volt, hogy akkoriban ismételten kétségbe vonták a sajtóban és másutt, hogy az egyesület vezetősége a fizetésrendezés dolgában és egyebekben a tanárság közvéleményét képviseli s így az elnök és alelnök számára nem maradt egyéb hátra, mint hogy az egyesület összetartó munkássága érdekében tisztségükről lemondjanak. A boldogult sohasem hajszolta a külső fényt és tekintélyt adó állásokat, de ez a seb, melyet tanártársai egy részének bizalmatlansága ütött lelkén, sokáig sajgott annak mélyén s jó részben oka volt, hogy Rombauer ezentúl a közélet mozgalmaitól mind távolabb tartotta magát s érdeklődése egyre szükebb körre szorítkozott. Iskolája és egyháza! Ez a két erős vár maradt meg rendületlen épségben számára, ezek továbbépítésén fáradozott a lappangó kór súlya alatt roskadni kezdő férfiú életereje utolsó maradványainak megfeszítésével s most már a társadalmi tevékenységet is csak azokon a pontokon kereste, melyeken iskolája, vagy egyháza ügyének tehetett szolgálatot. Halála napjáig híven ápolta az összetartás érzetét iskolája volt növendékei között, ezek egyesülete, a volt iskolatársak szövetségében s mint egyháza presbyte- riumának tagja számos humánus intézkedés életbeléptetését vitte keresztül a budapesti ág. ev. egyház kebelében. Hogy csak egy dolgot említsek, az ö indítványára határozta el egyháza, hogy iskoláiban ezentúl szegénysorsú zsidó tanulók is részesülhetnek a tandíjmentesség kedvezményében; majd hajlott kora ellenére is vállalkozott egyházában a vallástanítás felügyeletének ellátására. E minőségben a vallástanítás fejlesztését az ág. evangélikusok felekezetének budapesti intézetein a legnagyobb buzgalommal igyekezett előmozdítani s utolsó munkája is, melyet halála előtt néhány
