V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
26 A fennebbiekben megkísértettem vázolni Rombauer sokaldalú brassói működését az iskolában és a társadalmi tevékenység különféle ágaiban. Önzetlen volt e munka, vagyis inkább annak a nemesebb fajta önzésnek jegyében született, mely a jól teljesített kötelesség büßzke öntudatában keresi jutalmát. De külső elismerésben is volt része: az imént láttuk, hogyan méltányolta érdemeit egyháza s a dalárda; ezekhez járult az E. M. K. E. is, mely brassói fiókjának egyik alelnökiévé, a vármegye, mely képviseletének tagjává s végül a város, mely szintén képviselőtestületének tagjává választotta. Ez utóbbi két minőségben sok derék harcot vitt a nemzetiségek túlzó elemeivel szemben. Küzdelmét a zöldszászok ellen kitartással folytatta a sajtóban is, sőt 1901-ben, mint a szabadelvű párt képviselőjelöltje, fellépett az ifjú szász ultrák jelöltje ellen a szászhermányi választókerületben. Meg volt ugyan előre győződve arról, hogy e Campagne teljesen kilátástalan, de kötelességének tartotta a kerület magyar választói részéről hozzá intézett felhívásnak megfelelni, mert a barcasági szász Kreisausschuss ennél a választásnál megtagadva a méltányosság elvét, mellyel eladdig a szászsag a barcasági kerületek egyikét kisebbségben levő magyar polgártársainak engedte át, mind a négy kerületben állított jelöltet s ezzel a vármegye magyarságát a reménytelen, de becsület-követelte harcba beleerőszakolta. Kínosabbá tette még a szászság rideg magatartását a Kreis- ausschuss abbeli határozata, hogy óhajtandó volna, hogy a szász kerületekben választandó szász képviselők az országos pártok egyikéhez se csatlakozzanak. Ily körülmények közt vállalta Rombauer a jelöltséget, természetesen ismét abban a kerületben, hol a négy közül egyedül került az pénzáldozatba — vállalta, hogy intő szavát a szász választók előtt is felemelhesse az áldatlan ifjuszász politika ellen. „Ich durste um kein Abgeordnetenmandat. — mondja választóihoz intézett nyílt levelében — ich habe davon nichts zu erwarten, ja es wäre für mich ein Danaergeschenk! Ich wollte nur Kandidat gewesen sein und zwar nicht, damit man über mich
