V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
10 hevülő ifjú épúgy, mint később a javíthatatlan férfiú, alku- vást nem ismerő szigorral bírálja az éppen alkuvásokból élő gyakorlat tökéletlenségeit. Két tanterv alkotja bírálata tárgyát: az állami, melyet az 1883-iki XXX. t.-c. hozott magával és az autonom felekezetek által kiküldött bizottságnak az előbbitől kevéssé eltérő reformtervezete; de egyikben sem fedezheti fel azon csírákat, melyekből középiskolaügyünknek a szülők, az egyház és a főiskola panaszait elhallgattató renaissancea kifejlődhetnék. A főhiba szerinte tán nem is a tanterv- s tanrendszerben van, hanem a középiskola feladatának félreértésében, mely szerinte csak a nevelés lehet. Tulajdonképpeni erkölcsi vezetésről azonban iskoláinkban mai szervezetük mellett alig lehet szó, tehát a tanításnak kell arra törekednie, hogy a növendék individuális tehetségei a tananyag feldolgozása által fejlesztessenek s jelleme, értelme erősbüljön. Az értekezés előadásában szintén megtaláljuk a későbbi Rombauer stílusának fő sajátságait, különösen az erős logikus dispositiót, a nyelv egyszerűségével párosulva. A sujtás sohasem oly gazdag nála, hogy a szövetet szétrepessze, de ahol csínyján alkalmazza, eredeti, ragyogó, kedvünk telik benne. Különösen gyönyörködünk diszkrét iróniájában, melynek nyila halálos ugyan, de a húr, mely elröpíti, oly szépen pendül, hogy inkábib ez a muzsika, mint maga a gonosz nyílvessző-okozta seb, köti le figyelmünket. Az ifjú tanár paedagogiai munkássága csakhamar kifelé is figyelmet kelt és a tanáregyesület központi választmánya 1885-ben, midőn Trefort Ágoston felszólította az egyesület elnökét, hogy tűzze ki megvitatásra e kérdést : „Mik középiskola-ügyünk bajai s miként orvoslandók azok ?“ Rombauert bízta meg e kérdésben az előadói tiszttel, ki ebbeli előterjesztését a kör április 25-én tartott gyűlésében tette meg. Értekezésének felolvasását beható vita követte, melynek kapcsán a május 14-én tartott közgyűlés az értekező szellemében több határozatot hozott, nevezetesen, hogy szükséges periodikus, legalább három évenként tartandó szigorú vizsgálatok behozatala, hogy ezek alapján a tanulóság selejtesebb része az iskolából el legyen távolítható ; szükséges,
