V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1911

Afrika utolsó független állama

27

Gurague területek kavicsos folyammedreiben mosnak, kivitelre azonban igen kevés jut. Több a vasérc, kivált Tigré és Soában; erre van jóminőségii kőszén is. Abesszíniának nincsen sója, ezt a nélkíilözhetlen fűszert az északnyugati és a keleti lapályos területekről szállítják a felvidékre.

A sivár talajú Adálföld sósmocsaraiból, a Bahr-el- Aszal és az Aszal-tó partjairól és a Talta-síkságból a Danakil földjén hordják teve és öszvér hátán, hosszú karavánokban ezt a becses ásványt Gondárba.

A Taltal-síkságból szállított sótábla már a legrégibb időkben is a belföldi kereskedelemben elfogadott fizetési értéket képviselt és már Enaréa-ban, Tigré déli részében, rendesen tízszeres pénzértéke van. A só szállítása, a sókaraván vezetése, de főleg a só beszerzése nem jár veszedelem nélkül. A Szam- hára danakil népei vad pogány hajnosok, akiket teljesen meghódítani, leigázni nem igen sikerült. Régebben a sókaraván szervezését és vezetését a „balgudda“-ra, a karaván protektorára bízták és eme tisztségre csak igen előkelő és érdemes embert választottak. Bruce angol utazó, aki 1770-ben járt Abesszíniában, azt mondja, hogy a balguddának nagy a tekintélye, neki minden mázsa beszállított só után jutalék jár, de egyúttal felelős az Aszal-durva sósivatagról hazafelé iparkodó karaván biztonságáért. Henry Salt, aki a múlt század elején utazott Tigré és Soa királyságokban, a már említett müvében leírja a „kafila“ (karaván) megérkezését: „A kafda, melyre már napok óta vártak, végre megérkezett. Ötszáz megrakott öszvérből és tevékből állott, vezére Aito Hannes (János nemes), a rasz öccse volt, aki akkor az Aszal- durva balgudda tisztségét töltötte be. Amikor a kafila a Se- iicut völgyébe befordult, elébe ment az egész lakosság és olyan örömrivalgásokkal fogadták a kafila kétszáz kísérőjét, akárcsak kemény harcból győztesen hazatérő vitézeket. Mert a kafila kísérése rendkívül veszedelmes foglalkozás; ama síkság szomszédságát, amelyen a sót nyerik, a galla népek vad törzse nyugtalanítja, aki az egyes munkásokat - a só törésénél munkaközben lesből megtámadja. A szegény munkásemberek, kik lendszerint az abessziniai lakosság