V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1911
Afrika utolsó független állama
11 tartományok nehezen hozzáférhető völgyeibe vonultak vissza. Azonban Róma befolyása csakis addig volt mérvadó, ameddig Portugália képes volt politikai fölényét értékesiteni. A tengeri hatalmának sülyedésével azt látjuk, hogy a ráerőszakolt hitvallás is rohamosan fejlődik visszafelé, Abesszinia jámbor népe ismét visszatér ősi kopt hitéhez. Az európai befolyás eme rövid, de elég gyászos korszakára ma már csak Gondár templomroncsai és a két keresztény vallásfelekezet elkeseredett harcaiból fenmaradt hagyományok emlékeztetnek. Portugália hanyatlása után ismét elhomályosodik Abesszinia rövid időre fölcsillámlott képe. Abesszíniára a XVI. század óta a feledés fátyola borul és bekövetkezik minden megrázkódtatásnak természetes reakciója, a visszafejlődés és az elsatnyulás korszaka. A hajdan oly erős központi kormányzat, a „császár“ hatalma csökken, sőt idönkint teljesen elgyöngül, olyannyira, hogy a dölyfös és gazdag tartományfőnökök, a „rasz“-szok teljesen független életet élnek; a Gondárban székelő császár politikailag és anyagilag tehetetlen. Körülbelül 100 éve annak, hogy erre járt egy angol utazó, Henri Salt. Érdekesen Írja le úti élményeit a „Voyage to Abessinia and Travels into the interior of that country (London 1814)“ c. munkájában. A többek között a negusról azt írja: „az abessziniai császárnak csak névleges a hatalma, az egyes királyok (a ,,rasz“-szok) csaknem függetlenek. Maga a császár Gondárban székel, elhagyatottan, kevés udvari népével és csekély jövedelmével nem képes méltóságát kellőképpen érvényesíteni. Állami ügyekre semmi befolyása, de még az egyházra sem . , .“ A XIX. század derekán tűnt fel Tigré tartományban egy Kaze nevű törzsfőnök, ki miután 1852-ben1 függetlenítette magát és 1857—1862-ig meghódította Soá királyságát, Wollo- és Lasztá-t, majd pedig a déli határon elterülő Kaffa vidéket és miután leverte összes vetélytársát, 1855-ben Theo- dorosz néven „császárja“ lesz Abesszíniának. A csaknem négyszáz esztendőn át tehetetlen központi kormányzat ismét erőre kapott, a partikulárisztikus irány végre kudarcot vallott. Ezt pedig csak egy Theodorosz volt képes keresztülvinni. A
