VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. iskolai évben

7

Arlesienne. Intermezzo. Előadta az ifj. zenekar. 7. Filger Árpád, Nem, nem soha! Zenekari kísérettel énekelte az ifjúság énekkara.

A testgyakorlási órákat saját tornaterem híjában ez évben is a Nemzeti Tornaegylet csarnokában tartottuk, de a négy felső osztály növendékei áprilistól kezdve hetenkint játékdélutánt is élveztek. Az eredmény nem volt kedvezőtlen: az intézet becsülettel állotta meg helyét a budapesti középiskoláktó rendezett közös nagy versenyeken és a nyerőpontok számát (7) tekintve a kerületbeli áll. főgimnáziummal együtt közvetlen a katonai iskolák után következett

Az ifjúság egészségi állapotára nézve jellemző adat, hogy míg az 1918/19. isk. évben nem kevesebb mint 32 tanulót, 1919/20-ban csupán 13 tanulót kellett a testgyakorlás alál fölmenteni. A tél küszöbén az igazgatóság előterjesztéssel fordult az illetékes hatósághoz, hogy legalább egyetlen iskolai helyiségnek fűtésével melegedöhely létesüljön a fűtetlen lakásokban sínylődő tanulók számára. A kérelem meddő maradt, saját»irodánk, sőt lakásunk melegítésére sem jutott fűtőanyag, az ifjúság azonban így is sikerrel dacolt a hideggel és nélkülözésekkel. Rövidebb, könnyebb lefolyású bajokban nem volt hiány, azonban súlyos megbetegedés mindössze 9 fordult elő, járványos kóreset pedig összesen 4 jutott tudomásunkra.

Kevésbé volt kedvező a tanári kar tagjainak egészségi állapota. Szerény; Géza tanárt a kimerülés már az isk. év kezdetén leverte lábáról és óráit október 17-ig helyettesíteni kellett. Makray Pál tornatanár, aki csak szeptemberben került hozzánk, szembaja miatt március 22-től az év végéig szabadságon volt. Április elején Toborffy Zoltán, a kémiai tanára kényszerült — ugyancsak betegség miatt — a tanítást az egész isk. évre abbahagyni. Kaiblinger Fülöp r. t. pedig, akit a főv. tanács február elején rendelt az intézethez, gyengélkedése következtében működését meg sem kezdhette. Mások könnyebb természetű bajok miatt több-kevesebb napot mulasztottak. A távollevők helyettesítéséről a testület és a tanácsi közoktatási ügyosztály gondoskodott, csupán az volt a baj, hogy megfelelő szakerő sem itt, sem ott nem állott mindig rendelkezésre.

Az intézeti épület magán viselte a nehéz idők nyomait. A diktatúra alatt egyes helyiségek a VIII. -kér. szoc. szakszervezet, az ú. n. ifjúmunkások és propaganda-iskola részére voltak lefoglalva, udvarain pedig képviselőválasztást, népgyűléseket tartottak. 1918. őszén a földszint egyik fele cipő-és ruhagyűjtőhelyiségül szolgált s ú. n. népőrségtől volt megszállva. Ezzel szemben a gyökeres tisztogatás és tatarozás munkája immár három év óta szünetel. Nem csoda, hogy a termekben, folyosókon és illemhelyeken egész esztendőben sok volt a kívánnivaló.

Az ú. n. tanácsköztársaság alatt a munkástanács kiküldöttei többször megfordultak az intézetben, sőt órákat is hallgattak; 1920. május 4. Pintér Jenő, az új tanker, kir. főigazgató szemlélte meg az iskolát s megnyerő modorával és nemes egyéniségével tanári kart és ifjúságot egyaránt meghódított. Midőn régi, nyugalomba vonult nagyérdemű főigazgatóinktól ezen a helyen is szeretettel búcsúzunk, teljes bizalommal fordítjuk feléje szemünket: a szent lelkesedésű, óriási munkát végzett nagy Toldy Ferenc szellemi utódához.

A szegénysorsú tanulók anyagi támogatása jórészt a megszokott keretekben mozgott. A vallásügyi miniszter 1919. márc. 4. kelt 195.800/1918—IV.