VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1916

Erődi Béla

5

a vesztünkre törő ellenség ellen, s a kapcsolat a jövőben, a béke napjaiban, remélhetőleg még szorosabbá lesz közöttünk.

Azonban Erődi Béla mégis mindenek fölött pedagógus. Az iskolák számára írt egy-két tankönyvet — költészettant, irodalom- történetet, — az ifjúság részére kiadta Mikes Kelemen Török- országi Leveleit, 1903-ban Sofia Bisi Albini Grazia Fia cimü pompás ifjúsági iratának fordítását; szép útirajzait, különösen A fáraók országában és a Szentföldön ciműeket, gyönyörűséggel olvassa az ifjúság. . . . Mégis első sorban nem irói, hanem gyakorlati, főkép főigazgatói működése biztosít számára előkelő helyet Magyarország legjobb pedagógusai sorában. Szorosan vett nevelői pályája csaknem egészen az alája rendelt iskolák körében folyt le, azonban ezen a területen amily zajtalan, ép olyan jótékony és mély a hatása. A legutolsó huszonöt év hatalmas fejlődésnek volt ideje; a főváros középiskoláinak száma négyszeresére szaporodott, a tanulók száma példátlan növekedést ért el; a pedagógia terén újabb és újabb vívmányok és áramlatok, nézetek és törekvések merültek fel. Erődi a változások között nemesen állotta meg helyét. Hatalmas része van a régi intézetek továbbfejlesztésében és az újabbak megalkotásában; az új áramlatokból nagy tapintattal válogatta ki az üdvös, hasznavehető dolgokat; nem irtózott az újításoktól, de nem is tárt kaput jogosulatlan és kiforratlan törekvéseknek, és egyéniségének meg volt a kellő súlya, hogy iskoláiban lehetőleg egységes szellemet teremtsen. A mai budapesti középiskola más, mint a régi volt, de megőrizte az elődöknek értékes hagyományait, vallásos, erkölcsös, hazafias és nemzeti szellemét s nevelő törekvéseit, amennyire csak lehetett. Az igazgatói értekezletek megvitattak minden uj jelenséget és a főigazgató irányítása mellett rendszerint egységes, mérsékelt megállapodásra jutottak. Hogy minden, amit elhatároztak, mégsem volt tartós életű, vagy éppen meg sem valósulhatott, nem Erődi Bélának, hanem a mostoha körülményeknek hibája.

Mi, akiket kormányozott, szívesen fogadtuk rendelkezéseit és tanácsait, mivel tudtuk, hogy a tudás és tapasztalás bőséges forrásából, a magyarság és az iskola mélységes szeretetéből fakadtak. Nem ismertük hatalmaskodónak; nem volt kákán csomót kereső, a reábizottak önérzetét nem ölte el bizalmatlansággal, inkább a bizalom álláspontjára helyezkedett és az érdemek kiemelgetésével igyekezett hatni reájok. Elméleti pedagógiai fejtegetést ritkán lehetett hallani szájából; de tanított buzgóságával, kötelességtudásával, lankadatlan munkásságával, egyszóval: ami a pedagógusban legnagyobb érték: példájával. x Mindenütt ott volt, ahol ott kellett lennie, és ahol dolga volt, mindenkit megelőzött pontosságával és sohasem váratott magára. Különösen az érettségi vizsgálatokat vezette bámulatos türelemmel és pontossággal, de a körülményeknek bölcs mérlegelésével és nagy emberszeretettel is egyszersmind. Jelöltek és tanárok egyaránt örültek, ha ő volt az elnök; mivel