VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1913
IV. A könyvtárak és szertárak gyarapodása
42 állásról 110 voltnál kisebb feszültség is leszedhető (kb. 0.3 voltig). Ez az utóbbi úgy történik, hogy a „mellékág kapcsolója“ felírású kapcsolóval az áramkört az ellenálláson keresztül zárjuk s a kísérleti eszközre jutó feszültséget a baloldali karral szabályozzuk; ez esetben a készülék a baloldali kar és a baloldali utolsó kontaktus közé eső ellenállással párhuzamosan van kapcsolva. A jobboldali karral az áramerősség (egyúttal feszültség is) szabályozható. Ezen áramkörökbe az ampére-méter, mint a tervrajzból látható, söntökkel úgy van iktatva, hogy egy átkapcsoló segítségével mind az összes áramintenzítás, mind a kísérleti eszközre eső intenzitás mérhető. Hasonlóképen mérhető a volt-méterrel is az áramkörök mindegyikében nemcsak a kapocsfeszültség, hanem a konnektorra, vagyis az eszközre eső feszültség is. Az I. áramkör ampére-métere és a volt-méter két érzékenységű, hogy kis értékek is mérhetők legyenek velük. Az ampére-méter mérési határai 0—30, illetőleg 0—3 ampere, a volt-méteréi 0—250, ill. 0—25 volt. A két szabályozható áramkörön kívül van még a kapcsolótáblán két közvetlen, 110 volt feszültséget szolgáltató konnektor külön-külön kapcsolóval. Ezeket olyankor használjuk, mikor az áramszabályozóra nincs szükség, pl. a galvanométer lámpájához. Végül, hogy az egész tábla árammentessége könnyen ellenőrizhető legyen, a tábla közepén egy főkapcsoló van elhelyezve. Ehhez jut közvetlenül a biztosítékoktól a három fővezeték és innen ágazik szét az egyes kapcsolókhoz. A főkapcsoló bdvzetét egy ellenőrző lámpa jelzi (a megvilágító lámpától balra), mely kigyúl, mihelyt a főkapcsoló be van kapcsolva. A kapcsolótábla alatt még egy kis márvúnylap van elhelyezve négy konnektorral. Ennek közvetítésével vezethetjük a különböző helyeken alkalmazott konnektorokhoz a kapcsolótáblának tetszés szerint bármelyik áramkörét. Ezek a konnektorok sorban balról jobbra haladva, a következő helyekre vezetnek: az első a tükrös galvanométer lámpájához, a második a vetítőkészülékhez, a harmadik az előadóasztal I. és II. számú konnektoraihoz, a negyedik az asztal III. és IV. számú konnektoraihoz. A kapcsolótábla valamely áramkörét akként vezetjük ezen helyek bármelyikére, hogy a márványlap illető konnektorát dugókban végződő kábelek segítségével összekötjük a tábla megfelelő konnektorával, amint az ábrán is látható. Az előadóasztal négy konnektora közül az I. és II., továbbá a III. és IV. ugyanazon vezeték elágazásai, de a második pár (III—IV.) az első pártól (I—II.) teljesen független. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy az eszközöket az asztal bármelyik részére helyezhetjük, mivel a konnektorok az asztal mentén egyenlő távolságban vannak elosztva, tehát nem kell hosszú vezetéket használni, de másrészt a két pár egymástól független lévén, egyszerre két független, a kapcsolótábláról szabályozható áramkörrel dolgozhatunk. Ez az eset fordul elő pl. az előadóasztalon előkészített kísérletnél, midőn a Ruhm- korff-induktor primér áramát a kapcsolótábla egyik ellenállásával változtatjuk, a másik ellenállást pedig a légszívó elektromótorának szabályozására használjuk. Mint látható, a kapcsolások a tábla sokoldalú használhatósága mellett is rendkívül egyszerűek. Hogy a tájékozódás mennél könnyebb legyen, a tábla minden egyes kapcsolója, illetőleg a kapcsolóknak mindegyik helyzete mellett felírásos lemezke van, mely megmondj», hogy mi mire szolgál, úgy hogy a tábla felírásai egymagukban is minden esetre útbaigazítanak. De hogy az összefüggést és a tábla egész szerkezetét szintén világosan lássa és megismerhesse minden növendék, a tábla tervrajza a tanterem baloldali falán (a tükrös galvanométer állványa mellett) szintén ki van függesztve. Tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy a tanulók könnyen megértik a készülék szerkezetét s az eszközt rövid idő alatt teljes biztossággal tudják kezelni. A dolgozóterem kapcsolótáblája ugyanilyen szerkezetű, mint az elő
