Református fögimnázium, Budapest, 1924

Molnár Sándor † - I. Iskolánk multja

Molnár Sándor.

(1856-1924.)

Megfáradt, meggyötört teste örök pihenőre tért s nemes lelke elköltözött erről a földről 1924 július 18-án, 68 éves korában. Földi hamvait július 20-án temettük el a Kerepesi-temetőbe s itthonlevő tanártársai és volt tanítványainak sokasága a tisztelet, hála és szeretet koszorúját helyezték a talpig derék ember, jó tanár, szorgalmas és bölcs igazgató koporsójára.

Molnár Sándor 1856 június 29-ikén született Hódmezővásárhelyt. Középiskolai tanulmányait a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban végezte, az 1866—74-ik években. Az érettségi vizsgálat letétele után a budapesti Tudományegyetemen a bölcsészeti karon végezte tanulmányait a magyar nyelvből és irodalomból és latin nyelvből. Tanári oklevelét 1880 május 23-ikán szerezte meg. De előbb még a theológiai tanulmányait is elvégezte a budapesti Akadémián s 1879-ben lelkészi oklevelet nyert. Egyetemi tanulmányai bevégzése után 2 évig a kecskeméti református gimnáziumban működött, mint helyettes tanár, s 1880-ban választották a budapesti református főgimnázium helyettes tanárává, nemsokára pedig rendes tanárrá választották s ebben a minőségében az 1881-iki májusi közgyűlés erősítette meg. Ettől az időtől kezdve intézetünknek derék, buzgó tanára volt egészen nyugalomba vonulásáig,' 1909-ig. Latin és magyar nyelvet tanított, legszívesebben az alsó osztályokban. Tanítása értelmes, világos volt; kötelességeiben hűséges és tanítványai szereteté- ben mintaszerű. 1897 szeptember 1-től kezdve a gimnázium igazgatói tisztségét viselte, 12 éven át.

Mint tanár, tisztafejü, erős logikájú, okos, tanult s pályáját és hivatását szerető ember volt. Mint igazgató, erősakaratú, erélyes és határozott, a kitűzött célja után egyenes úton haladó és bölcs volt. Mint ember, törekvéseiben tiszta, jellemében feddhetetlen, becsületes, munkás, puritán lélek volt, akit ismerői s barátai igazán szerettek s mindig nagyra becsültek.

A mi iskolánk, amelynek végig hűséges, nagyértékü vezetőmunkása volt, kegyelettel és szeretettel irta be Molnár Sándor nevét az ő történetébe s emlékét végig és hűséggel őrzi. Legyen áldott emlékezete !

I. Iskolánk múltja.

Főgimnáziumunk a Gönczy Pál magánnevelő-intézetből fejlődött ki: ő volt tehát intézetünk alapitója. 1859 október 1-én nyílt meg az akkori szénatéri (mai Kálvin-tér) templom mellett levő épületben, 97 növendékkel és 5 tanárral. Az 1861—62-ik évben lett hat-, s az 1863—64. évben nyolcosztályúvá az intézet.

Az első érettségi vizsgálatot az 1863—64-ik iskolai év végén tartották, 40 tanulóval. Török Pál, egykori nagynevű püspökünk, akit inté-