Református fögimnázium, Budapest, 1915
II. Adatok az 1915-1916-iki iskolai év történetéhez
20 tanulóifjúságunk magaviseleté általában jónak mondható, — hanem azért, mert a háború kitörése után általában az intelligens társadalmunk gondolkodásában várt előnyös változás jórészben elmaradt s így a gyermekeken, ifjakon sem konstatálható olyan mértékben, ahogy nemzeti biztos előhaladásunk megkívánná. A tanulókat rendes tanulmányaik nyugodt végzésében annyiféle zavaró benyomás gátolta úgy a családban, mint az iskolában, hogy szembeötlő. Különösen tapasztaltuk — természetesen — a fegyelem, rendszeretet és szorgalom hanyatlását a hadbavonulás miatt apátlanúl maradt családok gyermekeinél. Nem egyszer kellett látnunk addig jól haladt tanulók feltűnő hanyatlását, s bizony az iskolai fegyelem és rend megtartása is hová-tovább mindig nehezebb lesz a háború elhúzódása folytán. Anélkül, hogy túisötét szemüveggel akarnék nézni a dolgot, — hiszen a háborúnak az ifjúságra való hatását most még nem is lehet igazán megítélni — egész őszintén be kell vallanunk, hogy az erkölcsi értékek szempontjából eleinte a háborúhoz fűzött reménységeink mindinkább elhalványulnak. De feltétlenül hisszük s reméljük, hogy e borzalmas idők viharának elcsendesedése után, ha ismét egészen rendes mederbe tér egyszer a családi és iskolai élet, a szülőkkel vállvetve és igazi odaadással, jó példával, szeretettel és buzgó tanítással folytatandó munkánk megtenni gyümölcseit, s az átalakulóban levő, mindig nagyobbra hivatott Magyarország ifjú nemzedéke erős, öntudatos, kötelességeiben hűséges, szerény, dolgos nemzedék lesz, — mert ilyené a jövendő. I
