Református fögimnázium, Budapest, 1914
I. Adatok az 1914-1915-ik iskolai év történetéhez
10 jelvény“-böl több darabot eladtunk, s ebből 55 koronát küldöttünk be a Hadsegélyző Hivatalhoz. Általában különösen nagyobb tanulóink mindenben készséggel állottak rendelkezésünkre és segítségünkre az iskolai rend fenntartásában is. Mivel a tanári testület itthon maradt tagjai az óraközi szünetekben való folyosói felügyeletet épen csekély számuknál fogva — amúgy is meg lévén terhelve — nem végezhették volna, a a VII-ik és VIIl-ik osztályú tanulóink közül minden délelőttre 4 napost állítottunk ki a folyosókra és udvarra, akik az iskola színeivel ellátott karszalaggal, mint hivatalos felvigyázók ügyeltek fel a rend és tisztaság megtartására. Ez az intézkedésünk elég jól bevált. Amellett, hogy így a rend megtartásában célunkat is elértük, paedagogiai tekintetben is jónak találtuk ezt az intézkedést, úgy, hogy jövőre is fenn akarjuk tartani. A tanári testület, amennyire csak tehette s módjában állott, igyekezett az egyházi főhatósági felhívásban is hangsúlyozott elvek szerint, de a maga megállapodásai szerint is, ennek a nagy esztendőnek minden tanulságát felhasználni a nevelésben, azzal, hogy tanítványaink között alkamilag hirdettük a jelen viszonyok között feltétlenül szükséges szolid, takarékos életmód nagy jelentőségét, az igények leszállításának s a közért, a nemzeti ügyért való önmegtagadásnak, kényelmünkről való lemondásnak szükségességét; azzal a tudattal, hogy a tanítási órákon is ezer alkalmunk van tudatossá tenni növendékeink lelkében a nagy idők jelentőségét s irodalmi, történelmi, lélektani, filológiai és természettudományi órák keretében a jelen viszonyokból közvetlenül is természetesen rámutatni arra, hogy ime kézzelfogható igazság az, hogy vannak eszmények, amikért érdemes küzdeni, van erkölcsi, lelkivilág is, van igazi értéke a hitnek is, hogy a haza fogalma nem a múltba való, s hogy az évtizedeken át végzett becsületes, szorgalmas munka meghozza jutalmát nemcsak az egyesek, hanem egy nemzet életében is. Tudjuk, hogy e tekintetben a háború bevégzése után még nehezebb, súlyosabb munka vár reánk, nevelőkre és tanító- mesterekre, de hisszük is, hogy ez a munka lassanként bizonyo- nyosan megtermi az igazi áldásos gyümölcsét.
