Református fögimnázium, Budapest, 1913

I. Adatok az 1913-1914-ik iskolai év történetéhez

7

nevelésben, hangoztatva azt az örök igazságot, hogy egy példa fölér száz órációval s azt a már Széchenyitől szinte megdöbbentő erővel kifejezett s tételként felállított tényt, hogy csak akkor foghatunk igazi, értékes reformokhoz, ha először saját magunkon kezdjük a reformálást. Ha valahol igaz ez, akkor a nevelésben az. Ez tulajdonképen minden nevelés abcéje. E nélkül az elmélet nem sokat ér. A személyes jó példa nagy hatalom a nevelésben, amelynek ereje országokat s nemzeteket tehet nagygyá, virulóvá, éppen úgy, mint a rossz példa ezernyi bajnak és szerencsétlenségnek okozója úgy az egyesek, mint a nemzetek életében. A jelen volt szülők mindvégig nagy figyelemmel s — hisszük — tanulsággal hallgatták az érdekes előadást.

Áp ilis 30-ikán (csütörtökön) este (/27 órakor Német Gábor dr. tanár tan tt — szintén csak a szülők részére — előadást „A takarékosságra való nevelés“ címen. Ez is szabad előadás volt. Az előadó igen találó, megkapó példákkal s meggyőző erővel mutatott rá ennek az életbevágóan fontos nevelési kérdésnek a fontosságára, amely egyúttal gazdasági, nemzeti kérdés is. Útón-útfélen a luxusimádásból származó bajok tömkelegével kell küzdenünk mindenütt, családban, közéletben, társadalomban, politikában, s nemzeti erőink gyengülni, apadni látszanak. S az ebből származó bajok nemcsak anyagi bajok, hanem erkölcsi tekintetben is szinte félelmesen széles területekre kezdik vetni árnyékukat. A takarékosság és kapzsiság messze áll egymástól. A takarékosság sok minden más emberi erényt feltételez; így a tisztaság is rendesen együtt jár vele, s követőtársa az egyszerű, erkölcsös, puritán gondolkozás, az annyira nagyrabecsült emberi szabadság, önállóság, a természet szeretete, az önmegtagadás erénye stb. S a család ezen a téren legtöbbet tehet, \a következetesen és kitartóan neveli a takarékosságra a gyermekeket, nem sok beszéddel, hanem személyes jó példával. Takarékosságra való nevelésnek egészen biztosan elkövetkezik a nagy áldása, amely a felnevelt gyermekek boldogságában nyilvánul. Ezt az előadást is végig nagy figyelemmel hallgatták a szülők s talán ez sem múlik el egészen nyom nélkül.

Ebben az iskolai esztendőben is megtartottuk a szokásos módszeres értekezleteket, szakcsoportok szerint, szeptemberben és október hónap elején s ezeknek folyományaképen, tanári gyűlésen, a két, félévi közös módszeres konferenciát, illetőleg a szükséges megbeszéléseket. Ezeken kívül tartottunk 2 osztályellenőrző érte