Református fögimnázium, Budapest, 1913
VII. Ifjúsági egyesületek
77 Az énekkar első szereplése az országos EÖt\ ős-ünnepély alkalmából rendezett hangversenyen volt vasárnap, 1913. okt. 26-án, d. e. 11-kor a Vigadó nagytermében. Ezen lélekemelő ünnepélyen az ifjúsági énekkar a budapesti többi középiskolai énekkarokkal együtt résztvett az ünnepi programm zenei részében. A Himnuszon és Szózaton kívül előadásra került Eötvös-Beleznay „Bucsu“ című műve, melyet az egyesített énekkarok a közönség lelkesült tetszése mellett adtak elő, sőt kénytelen volt azt meg is ismételni. Október 31-én d. e. J/2l0-kor a Konfirmált ifjak reformációünnepén énekelt az énekkar és pedig az ünnep elején Luther örök szépségű hatalmas szózatát: „Erős vár a mi Istenünk“, Bach S. J. ellenpontozati remekművű letétjében „a capella“, a végén meg a XLVH. zsoltárt: „Az Isten a mi reménységünk“, Krausz Gusztáv sikerült művészi átdolgozásában, 4 szólamban, 11-kor a Kálvin-téri templomban mindkét éneket ismét elénekelte az énekkar. November 22-én este 7 órakor az ifjúsági „Arany János önképzőkör“ Eötvös-emlék ünnepélyén, az ifjúsági énekkar ismét előadta Eötvös-Beleznay „Bucsu“-ját, pontos, művészi énekével szép sikert aratott. December 18-án este 8-kor az ifjúsági önképzőkör estélyén két karral működött közre, előadva Lavotta: „A Tihanyi echohoz“ és a „Reményhez“ című műveket, pontos összetanultsággal és művészi kidolgozással. E két ének mély hatást keltett a jelenlevő nagyszámú közönségben. Szomorú kötelességet teljesített az énekkar január 30-án, mikor is Kiss Károly tanár és segélyegyleti elnök temetése alkalmával a 19. Dics. 2 versét énekelte: Nincs már szívem félelmére. Az idén is, mint minden évben, legnagyobb és legfontosabb szerepe jutott az énekkarnak a segélyegyleti hangverseny alkalmával, melyet március 5-én tartottunk meg a Lloyd termében. Ez alkalommal az énekkar Huber Károly klasszikus nemzeti énekkarművét, a hires „Fohász“-t adta elő, melyet Krausz Gusztáv finom Ízléssel ültetett át vegyeskarra. A tenor-solot Friedmann Lajos VII. o. tanuló, a bassus-solot, Gödé József VIII. o. tanuló énekelték, igen szép sikerrel; a zongoraszólamot Szitányi Miklós VIII. o. tanuló, a harmonium részét Árokháti Béla teológus úr volt szíves elvállalni. A nagyszabású művet, teljes átértéssel, helyes felfogással és művészi lendülettel énekelték a növendékek.
