Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

fl szülőkhöz,

Milyen szép volna, ha ezt a közleményt elolvasná minden szülő, akinek kezéhez jut. Elolvasná jóakarattal, szeretettel s azután komolyan gondolkoznék azokról, amikről itt szó esik.

Nem értekezés akar ez lenni, hanem szíves izenet az iskolától a családnak. Búcsúszó évvégére s „Istenhozott“ a jövő év elejére. Meleg kézszorítás a munkatársaktól a munkatársaknak. Mert már egyszer határozottan kell érvényesülnie nemcsak a paedagogiai elméletben, hanem a gyakorlatban is, épen az egyes iskolák szű- kebb s igy familiárisabb társadalmában — a szülők és tanárok között — annak a nagyfontosságú ténynek, hogy a szülők és tanárok munkatársak, még pedig igazi munkatársak, a szó komoly értelmében.

Ha jól meggondoljuk a dolgot, alig képzelhetünk el szentebb célú szövetséget, mint a család és az iskola szövetsége. Tulajdonkép minden iskolai beiratás: szerződés, amelyet a kölcsönös bizalom folytán köt meg, vagy újít meg a család az iskolával. Ha ez a bizalom bármelyik részről valami okból megszűnik, akkor az illető fél a szerződést fölbontja s új szövetségest keres, olyat, akiben megbízik. Ennélfogva, amilyen természetes dolog az, hogy a szülők, a gondos szülők igyekeznek jól megválasztani az iskolát, amelyre gyermekeik nevelését bízzák s nemcsak a helyi közelséget, vagy a tandíj nagyságát tekintik irányadónak, hanem elsősorban az egész iskola szellemét, t. i. a tantestületi és tanulói társadalmat, — épen olyan természetes az, hogy minden jóravaló iskola igyekszik jól megválogatni a tanulóit, mindig arra gondolva, hogy épen szövetségesének, a családnak tartozik ezzel a megvá- logatással. — De az iskola helyzete ebben a tekintetben sokkal nehezebb, mint a családé, mert felveendő tanulóinak megismerése s igy megválogatása, .nem áll annyira módjában, mint amennyire a család válogathat az iskolákban.