Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
57 a szomszéd országok legényeinél. A polgári elem kedvesen piper- kőc, mert sok a pénze. Ez is az öregség velejárója. Azután szele- verdiek és rendbontók, de lánglelkűek és zseniálisak, eredetiek és vakmerők, hiszen históriájuk javarészét va banque-ra csinálták. Színpadiasán bár, de gyönyörűen és áldásosán, mert Európa lelezáruló, álmos szemei elé mindig ők varázsoltak vérpezsdítő tűzijátékokat hajnali fényből és villámcikkázásból. Szigorúan ítélem meg a gall jövőt, de Páris szemébe nem tudtam egy percig se szigorúan nézni. Mint ahogy nem lehet egy művelt, mosolygó, szellemes, szép asszonyra soká haragudni. Pedig dacolni készültem vele. Gyűlölni akartam, mert annyira kényeztetik, annyian szeretik. Nem ment. Szívembe fogadtam. S búcsúzáskor szinte önkéntelenül szaladt ki a számon: Aux revoire! Zürichben megtekintettem egy coeducatiós gimnáziumot, ahol Beck rektor úr igen nagy megelégedéssel nyilatkozott az együttes nevelés sikeréről, szemben az amerikaiakkal, akik a coeducatiós neveléshez holmi házasságközvetitő reményeket fűztek s várakozásuknak épen ellenkezőjét kezdik tapasztalni. Münchenben behódoltam a secessiónak. Mig a klassikus mesterek jellemet és lelket ábrázolnak, ezek színekkel és színekért dolgoznak, festik a világot, a külvilágot olyannak, amilyen a valóságban : tarkának és következetlennek. S miért ne festenék ?! Bécsben beiratkoztam az egyetem nyári félévére. Madai Gyula dr.
