Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
51 te lábaid zsámolyánál, míg a lélek múlandó sátora most várja, hogy fölszabadíttassék a testiség láncaiból, a lelketlenné vált anyag zárt formáiból. Hiszen betöltötte nagy rendeltetését, melyet törvényeid parancsa neki e földi életre kiszabott s most készen áll a dicsőséges útra, hogy késedelem nélkül, a tűznek ragyogó szárnyain térjen vissza oda, ahonnan életre hivatott: a levegőégnek fényes birodalmába az, ami benne a te leheleteddel rokon s a földnek porába az, ami ... a földnek porából vétetett. Az orgona szívhez szóló, puha korálfutamok melódiájába fog. A ravatal lassan, alig észrevehetően sülyedni kezd. Komoly és megható pillanat ez. A családtagok padjából csukló zokogás hangja tör elő, a közönség soraiban mozgás és izgalom. Ez nem színházi látványosság. Itt valóban sírnak, valóban temetnek. Ugyanaz a jelenet ez, mint mikor a földbe temetkezésnél a holtat lebocsátják a gödörbe, csak egy hiányzik abból: a koporsó födelére hulló rögek szivet szaggató dübörgése. A ravatal megtette körülbelül másfél perces útját az erős lift vasbordái között. Odalent fekszik bevonulásra készen a kemence szájánál, a lángsír rubintkapuja előtt. A közönség eloszlik. Én várok. S az, amire vártam, mintegy félóra múlva csakugyan megjelenik a krematórium kéménye fölött: egy-egy fölszálló, fehér párának tetsző füstgomoly, amely lassan, szelíden, egyenesen, mint egy ábeláldozat, beleolvad a levegőóceán isteni végtelenségébe. XVII. Február, március hónapokat szántam a nyugateurópai nagy fővárosok meglátogatására. Azokat a városokat mi innen hazulról csillagoknak látjuk a föld boltozatán. És káprázatosakat álmodunk felőlük. Holdkórosai és bolygói vagyunk. Az voltam én is, amíg hazatérvén, szemembe nem lövelte fiatal fényét a mi ragyogó kis, hajnali csillagunk: Budapest. Azokról, amiket láttam, arról a sok újságról, amit megismertem, könnyen lehetne egy pótbaedecker kötetet írni. Nekem azonban itt csak lapok állanak rendelkezésemre. Bocsáttassák meg azért, ha beszámolásomat itt ugrándi ötletekre fogom keskenyíteni« Hamburg. Hanzaváros. Állam az államban, ahol a halálra ítélt élete vagy halála felett a községi képviselőtestület szavazata dönt. Szóval német császári köztársaság. Ez az egységbe forrt 4*
