Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

38

fönn. Vannak intézetek, melyekben kisebb csillagvizsgáló állomásokat rendeztek be, hogy a növendékek az esti órákban rendszeres csillagászati megfigyeléseket folytathassanak. A berlini Sophiengymnásiumban már rendszeres slöjdoktatás járja. S emelkednek hangok, melyek reáliskolákban, a kereskedelmi számtan és gépírás bevezetését szorgalmazzák. Ennyire merészkednek a németek, hogy gyermekeik nevelését, mennél több szállal ide kössék a földhöz, a mindennapi élet szilárd cölöpéihez. Sőt az izgatás mindmáig nem pihen abban az irányban, hogy az oktatás egész területét végérvényesen elrealizálják. Jelen voltam a Goethe- bundnak egy népgyűlésén, melyet „Die Zukunft der Schule“ címmel a jövő iskolája kérdésének megforgatása végett hívtak össze. Itt hallottam Ostwald Vilmost, a nagyhírű monista filozófust, a humanisztikus tanítás legelkeseredettebb ellenségét. Ő a nyelvtanulásnak kérlelhetlenül hadat üzen minden vonalon. Kereken tagadja a nyelvek intellektuális képző hatását, mert nincs bennük logikai rendszer, mint pl. a geometriában, vagy a termé- szettani törvényekben. Ott van pl. az efféle kifejezés: Sonnen- uutergang, naplemente, merő képtelenség, illetve tudatlanság a huszadik század értelmes neveltje eiőtt, hiszen nem a nap „megy“ le, hamem a föld nyugat-keleti fordulata következtében tűnik el szemünk elől. Céltalan koloncnak tartja az artikulusokat, a der, die, das-t, mint ahogy általában a nemi megkülönböztetések mind logikátlan ötletszerűségek. Ott van a Sonne, a nap, a németben nőnemű, míg a latin Sol hímnemű, a Mond, hold, fordítva, a németben hím, a latinban (luna) nőnemű. Ostwald még a zsoltár sorain is módosítani szeretne : Es schläft schon diqganze weit helyett: Es schläft schon die halbe Welt-et szeretne énekelni, mert hiszen a földnek csak az egyik felén lehet egyazon időben éjszaka. Ilyen elfogult izgatásoknak eredménye a német középiskolában jelentkező zűrzavar, az a sokszor fölhánytorgatott szétforgácsoló- dás, melyről Teodor Fontane fentartás nélkül jelenti ki szidalomnak beillő Ítéletét: „Die Zersplitterung ist Fluch unserer modernen Bildung.“ S valóban gondolkozóba ejti az embert, csakugyan üdvös dolog a tanításnak ilyen rikító sokoldalúsága ? Vajon nem volt-e igaza Ostwaldnak, mikor fenti előadásában a meggyőződés füzével hirdette, hogy: „Die grossen Leistungen auf allen Gebieten werden nicht von Leuten vollbracht, die allseitig und harmonisch gebildet sind, sondern von einseitigen Menschen.“ Vagyis —