Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

21

A szótár és az olvasmány továbbá gyakran hagy tájékozatlanságban a szavak jelentéstani árnyalataival szemben.Mert út a Weg, a Bahn, a Pfad, a Strasse a szótár értesítése szerint, ám e synonim szavaknak különleges, helyzeti használatát illetőleg mellőz minden pontosabb útbaigazítást, saját érzékemre bízva a helyes szóalkalmazás eltalálását. Ezért nem volna rajta megütközni való, ha valamely szótári nyelvtudós pl. Eisenweget mondana az Eisenbahn helyett.

A betűre épített nyelvtanulás tehát fárasztóbb és bizonytalanabb a direkt módszerü nyelvtanúlásnál. De ha vasakarat mindezt leküzdötte is, ez a tudás, hogy úgy mondjam, a nyelvnek csak tartalmi birtokolására képesít (tudok könyvet, újságot, hirdetményt olvasni), de teljesen alkalmatlan vagyok még az élő társalgásnak úgy aktiv, mint passiv vállalására.

IV.

Szóljunk tehát a társalgásról, ami alatt a nyelv gyakorlati bírását, magát a beszélni tudást értjük. Az aktiv társalgás, vagyis a magam megértetése voltaképen könnyebbik fele a diskurzusnak.

, Alsóbb fokán annyiban áll, hogy — ha kellő nyelvtani alappal rendelkezünk — szavainkat a nyelvtörvények szerint összerakjuk s a hangsúly és kiejtés jargonját próbáljuk az idegen nyelv természetéhez törni, amikor is hanghordozásunkon még lépten-nyomon át fog lüktetni az anyanyelv accentusa. A célt azonban elértem, ha röviden s a német fülnek idegenszerűen bár, de kifejeztem és megérttettem magam. A beszélgetésnek ezen a fokán merő fordítás a munkánk s szóhasználatunk voltaképeni szótudásunkhoz képest igen szűkkörű, szegényes. Az ajkunkra toluló anyanyelvi kifejezéseket ugyanis önbizalom és gyakorlati készség hiányában kénytelenek vagyunk a megérthetőség minimumáig egyszerűsíteni. Önbizalom- hiány alatt itt azt értem, hogy meglevő szókészletünkkel se merünk élni szabadon, mert épen a szavak jelentéstani sokoldalúsága kényszerít óvatosságra. A szavak irányában föllépő bátortalanságunk mennyivel inkább fokozódik az idegen nyelv szólásformáival (germanizmusával, redewendungjaival) szemben. Nagyon sokszor kell hallanom egy-egy sajátos kifejezésmódot, hogy adott alkalommal én is bele merjem szőni beszédembe. A kezdő társalgónak pl. „Der Hund bellt“ jóidéig még akkor is, ha az a kutya már „Krach macht,“ vagyis valóságos patáliát csinál az ugatásával.