Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
10 Lássuk röviden, mi is tulajdonképen a mi közös célunk gyermekeink nevelésében s milyen keretekben kell mozognunk, hogy célt érhessünk? Úgy hiszem, mindent elérünk, ha azt a célt tüzzük magunk elé, hogy gyermekeinket 1. tiszta életre, 2. munkás életre és 3. boldog életre neveljük. Eljárásunkban a fejlődő gyermeki kor szerint először szoktatás, azután tudatos rávezetés és végül az akarat megindítása útján igyekszünk célt érni. I. A tiszta életre való neveléssel azt akarjuk, hogy neveltjeink ép testű és ép lelkű emberek legyenek. E nevelés főtényezői, feltételei a következők: A) Tiszta környezet, ki apa, anya, testvérek, rokonok, iskolatársak, barátok, cselédek úgy a családban, mint az iskolában nagymértékben működnek közre észrevétlenül is a testi és lelki tisztaság kifejlődésében. Itt különösen fontos az apa, anya s a tanulótársak, barátok (akik szintén munkatársak a nevelésben) szerepe. A serdülő fiúknál előtérbe lépő, testi tisztaságot illető, úgynevezett kényes kérdéseket a legjobb szeretettel ugyan és nagyon okosan, de határozottan elintézni. A célzások nem érnek semmit. Minden erőnkkel és befolyásunkkal arra kell törekednünk, hogy a teljes és tökéletes testi tisztaságukat, ártatlanságukat összes tanulmányi éveik alatt (az Egyetemen is) megőrizzék gyermekeink. Itt kétféle út nincs. Minden más álláspont ma már elmaradott álláspont és túlhaladott, B) Tiszta gondolatvilág. Ez tulajdonkép az előbbivel szorosan összefügg. Itt a környezet hatásán kívül óriási jelentőségű tényező: az irodalom. Nem szükséges itt hangsúlyoznom a szeny- nyes irodalom és képek testet-lelket ölő, pusztító hatását a fogékony ifjú egyénre. Lelkiismeretlen kufárok mindenből üzletet akarnak csinálni — még ha a gyermeki lélek megrontása árán teszik is azt. Sajnos — a napi sajtó (az újságok) kevéssé jön segítségünkre; a jó hírszolgálat követelményének téves fölfogása, meg anyagi előnyök folytán egészen válogatás nélkül tálal ki napról-napra, töviről-hegyire mindenféle szemenszedett gyilkosságot, rablást, sikkasztást, szerelmi tragédiát stb. s ezzel ezerféle izgalmon viszik keresztül az embereket, sokszor a gyermekeket is. Itt nagyon nehéz tanácsokat adni a szülőknek, az eljárásban a titkolózás csak árt és az egyszerű letiltás könnyen kijátsztható. Lehetőleg legjobb megértetni azt, hogy mily végtelen időpazarlás, sőt Ízléstelenség az ilyenek olvasása, amellett, hogy határozottan káros befolyású az egész idegrendszerre s az emlékező tehetséget gyen