Református fögimnázium, Budapest, 1911

I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló

7

Bizony nekünk, nevelésre hivatott embereknek, mindig eszünkbe juthat Vámossy Mihály, valahányszor türelmünket kell próbára tennünk. Ő 48 évig viselte a nehéz, de gyönyörűséges igát, s mikor 70 éves korában megvált intézetétől, frissen, ép lélekkel, egészséges szívvel, mosolyogva távozott innen. Nem fásult el, nem lett embergyűlölő. Harmónikus lélek volt s az is maradt.

Különösen három jellemvonás az, ami kínálkozva-kínálkozik ez alkalommal a felemlítésre, hogy hosszú, áldásos munkájának, sikerének titkát világosabban láthassuk.

Az első: puritán becsületessége, tiszta jelleme. Tulajdon- képen természetes dolog s bizony ábécéje minden családi, társadalmi és állami rendnek s előhaladásnak az emberek között a reájuk bízott dolgokban való hűség, tisztalelkűség. a magával az emberi élettel járó felelősségérzetből fakadó jóság. S mégis — bizony nem örvendetes dolog — mindig kalapot kell emelnünk s megkülönböztető tisztelettel kell megállanunk az igazi, a szó nemes értelmében vett karakterek előtt. Vámossy Mihály ilyen volt. Viselte ő is azokat a keserűségeket és örömeket, amelyek együtt járnak azzal a ténnyel, hogy az igazi karakteres ember jelleme szikla, amelybe a gonoszok beleütődnek, de a jók, a segítségre szorulók bizton kiköthetnek rajta.

A második jellemvonása: a fáradhatatlan munkásság. Óh nem a mindennapi kötelességek jól-rosszul való elvégzése, nem az órák kitöltése, hanem a lélek szerint való munka volt az ő eleme. Jól tudta, hogy ebben a földi életben alig van tisztább gyönyörűség és igazibb öröm, mint lelkiismeretünk megnyugtató szava kötelességeink hű és pontos teljesítése után. Ez a szó könnyen válhatik illuzóriussá és értéktelenné — legalább is egy darabig az életben — mert a lelkiismeret ideig-óráig elaltatható, s a kötelesség fogalma és jelentősége diszpozíciónk és nevelésünk szerint igen tág ; de ott, ahol a munkát lélek szerint végző ember lelkiismeretéről van szó, ott mélyértelmű és nagyjelentőségű. Vámossy Mihály igazi munkavezető volt, aki előljárt a sarjú- rendek vágásában és nem diktálással és kaszafenegetés címén kivett pihenőkkel töltötte idejét. Sőt azon kivételesek közé tartozott, akik — ha kell — sokak munkáját egymaguk képesek végezni. Nemcsak ismerte, de végbe vitte az írás szavát: „Hordozzátok egymás terheit“...

A harmadik jellemvonása: a szeretet. Ismernie kellett Pál apostol szavait: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem