Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1918-1919

I. Adatok az intézetnek 1918-1919. és 1919-1920. évi történetéhez

6

jutalom-díjakat, annak oka a kamatok csekélysége volt; a megmaradt összegeket a jövő évi kamatokkal együtt kezeljük.

Intézetünk iránt az elmúlt évben is többször mutatták jótevői rokonérzésüket. Közöttük említem meg a Héber—Bernát-féle ösztöndíj alapítóit; nemes jóindulatukért e helyen is tolmácsolom intézetünk köszönetét. Tisztelettel jegyezzük be iskolánk évkönyvébe azokat á becses adományokat is, melyekkel Jelűnek Lajos vezér- igazgató, br. Harkányi Jánosné, Aigner Lajos és Gáspár Fülöp gazdagították természetrajzi szertárunkat. Hálás érzelmeinkre számíthat a pesti izr. hitközség is a Brüll-féle ösztöndíjért, melyre a tanári kar Major Ottó VI. oszt. tanulót tartotta érdemesnek, valamint dr. Waldapfel János tanárképző int. tanár, aki Kármán Mór Pedagógiai Dolgozataival kívánta egyik kiváló tanárjelöltünket kitüntetni. Az utóbbi jutalmat legbuzgóbb tanárjelöltünk, Scheitz Emil nyerte el. Nem hagyhatom említés nélkül az amerikai, svéd és norvég szeretet- adományokat sem, melyekben intézetünk szintén részesült; különö9 értéket adott ezeknek a bennük nyilatkozó emberszeretet, mely éles ellentétben áll korunk sivár szellemével, az engesztelhetetlen nemzetek vad szenvedélyeivel.

Visszatekintve a lefolyt iskolai évre. hálás szívvel köszönöm meg tanártársaim támogatását. Különösen hálára kötelezett Gröger Rezső tanártársam, aki a pénztár kezelésében mindig készséggel se- gítkezett. Hogy azonban intézetünket a nehéz viszonyok között úgy is, ahogy tudtam, elkormányoztam, abban legnagyobb része Danczer Béla tanártársamnak volt, ki nem sajnált sem időt, sem fáradságot, hogy számomra az irodai ügyek vezetését megkönnyítse. Ezt az áldozatot, mint emelkedett gondolkodás jelét, igazgatói évemnek legszebb emlékei közé sorolom. Mély tisztelettel emlékezem meg a Tanárképző-intézetnek nagyérdemű igazgatóságáról: dr. Petz Gedeon igazgató úr ő méltóságáról és dr. Wittmann Ferenc igazgatóhelyettes úr ő méltóságáról, kik többször ellátogattak intézetünkbe és állandó érdeklődésükkel irányították iskolánk életét.

Igazgatói működésem fogyatkozásaival szemben szolgáljon mentségemül, hogy már 1919. novemberében kértem igazgatói tisztemtől való felmentésemet, s csak a Tanárképző-intézet igazgatósága bírt rá kérésem ideiglenes visszavételére. Enyhítő körülményként felhozom még azt is, hogy mióta 1919. decemberében felmentésem iránt a V. K. M.-hoz is benyújtottam kérésemet, az. ott nyert értesüléseim után joggal várhattam ügyem gyors elintézését és így messzebb időre terjedő igazgatói tervekbe nem bocsátkozhattam.