Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1916

† Ponori Thewrewk Emil

i PONOEI THEWEEWK EMIL

Intézetünk régi és legrégibb tanárjelöltjeinek, az ország filológus tanárainak és a lefolyt emberöltő nagyszámú klasszikus filológusainak egykori egyetemi professzora, a köztiszteletben álló és tanítványaitól nagyrabecsült s szeretett tudós Ponori Thewrewk Emil 1917. február 28-án elköltözött az élők sorából. Rendkívül sokoldalú, ritka tudományos és művészeti képzettséggel rendelkező és szinte páratlanul álló nobilis lényű s igazlelkű jósággal megáldott magyar tanár szállott vele sírba, akinek, mint Hungáriáé philologorum princepsnek, oldala mellett felnőttek és fejlődtek Magyar- ország jelesnél jelesebb klasszikus filológus tudósai és nagyszámú művelt középiskolai tanárai egy emberöltőn keresztül. Hogy a magyar iskolának s főleg a humanista gimnáziumnak közvetve és közvetlenül is mennyiben vált javára az elhunyt egyetemi professzornak működése, arról legjobb képet nyerhetünk, ha a hellén és római auktorok ma közkézen forgó iskolai kiadásait összehasonlítjuk a harminc-negyven év előtt megjelent iskolai jegyzetes könyvekkel. Homerosnak, Sophokles Antigonéjának, továbbá a római Horatiusnak és Vergiliusnak s más iskolai auktoroknak ma már oly kitűnő kiadásait és fordításait bírjuk Thewrewk Emil kitűnő tanítványaitól, melyekre mindnyájan büszkén tekinthetünk főleg e percben, mikor néhány sorral áldozni kívánunk tudományos és iskolai életünk e nagy halottja emlékezetének. Hosszú, áldásos és boldog életének végére érkezvén, kőbe lehetne vésni róla a római idiómában kifejezett e rövid jellemzést: Fuit omnium bonarum artium religiosus cultor et fidelissimus interpres.

A tanítvány hálás kegyeletével tettem volt felejt hetlenül szeretett egyetemi mesterem hűlt tetemére gyöngyvirág bokrétámat és igen kérem, legyen nekem e helyen megengedve, hogy a magyar iskola egy igazi, művelt paedagógusának, a holtában is magasztalt első igazgatómnak, Hofer Iíárolynak példáját követhessem, aki, mikor a tanárvizsgáló bizottság alelnöki tisztjétől megvált, a vele évek hosszú során át a tanárvizsgálatok cenzori asztalánál együttműködő Thewrewk Emilhez megható, szép levelet írt, végül pedig Vergiliusnak e soraival búcsúzott el társától és barátjától: (Ad Aemilium)

Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt.

P. J.