Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
6 a Rózsadomb üde levegőjében rendezett be új otthont, A test és lélek itt aránylag hamar összeszedte erejét, úgy, hogy 1903 nyarán felgyógyult mesterünk szellemi energiájának teljes birtokában újra f'elajánlta szolgálatát a közoktatásügyi minisztériumnak és inaktiválását kérte. Ő maga nem igen gondolhatott másra, mint hogy ismét iskolánkba fog visszatérni, de várakozása ellenére másként történt a dolog. Egy tapasztalt emberismerő és Kármán igaz jóakarója, Molnár Viktor államtitkár, úgy intézkedett, hogy berendelte maga mellé az elnöki osztályba és itt elméleti kérdések előadójává tette. Mesterünk kelletlenül ugyan, de belenyugodott ebbe az intézkedésbe, s bár iskolánk vele nagy kárt szenvedett, úgy látom, ez volt a leghelyesebb megoldás. Uj embereket talált volna közöttünk, kik nagy tisztelettel, de kevesebb odaadással viseltettek volna iránta, s így nem találta volna meg régi bizalmas körét. Két tanártársa azóta más helyre került, s amit legjobban megérzett volna: hiányzott egyik legrégibb és legigazabb híve, iskolánk második igazgatója, Volf György, kit már 1897-ben oly váratlanul elragadott a halál. Azonkívül a 60 éves ember nem is bírta volna oly erővel végezni feladatát, amint azt régebben tette. Bizonyára mélyebben érintette lelkét az iskolai munka, személyes erkölcsösségének kialakulására sokkal áldásosabb volt hatása, mint amennyit új munkaköre eredményeitől talán jogosan várhatott. Régibb tapasztalataiból azonban egyet oda is átvitt, azt, hogy kicsinyben is, apróbb részletekben hűnek lenni az elvekhez, lelkiismeretesnek lenni: a kötelességteljesítésnek egyedül helyes módja.* Ebben a nemes lelkületi hangulatban ült be kicsiny hivatali szobájába. Hogy új működési körét elsősorban külsőségében jellemezzem pár szóval, megemlítem, hogy a magasabb tisztviselők természetesen igaz becsüléssel voltak iránta ; az ifjabbak közül a legtöbb még mint L. Kármán Mór : Közoktatási Tanulmányok I. kötetének előszavát. (Budapest, 1906. Franklin.)
