Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Az 1915-1916. iskolai évben feldolgozott tananyag
84 kövesd, Dobogókő, Kamaraerdő. Az intézetből már kilépő félben álló nyolcadik osztály növendékei érdeklődéssel gyönyörködtek a kőbányai Siemens-féle kábelgyár nagyszerűségében és elrán- dultak a Ganz-féle vasöntödébe Szíjártó Miklós tanár vezetése mellett. A tanulók kirándulásait vezették még Czebe Gyula három ízben, Császár Ernő kilenc ízben, Fest Sándor négy ízben, Juvanecz Iréneusz öt ízben, Szabó Dezső tíz ízben és az igazgató három alkalommal vett részt a kirándulásban. Összesen 57 kirándulást tettünk. Az egész intézetnek egy teljes napot igénybe vett hajókirándulását április 11-én rendeztük Ercsibe, ahol az ezüstös Dunának hullámai mellett egy honfiszem pihen. Elzarándokoltunk Báró Eötvös József sírjához. Egy felejthetetlen napnak emlékével tértünk vissza otthonunkba. A gimnáziumi ifjúságról külföldön is, nálunk is, sokan azt állították és állítják, hogy a nem csekély számú abstrakció, a sok nyelvvel és irodalommal való foglalkozás, a múltnak és régmúltnak tanulmányozása a fiatalokat «weltfremd»-ékké és <igegenwartfremd »-ékké teszi, vagyis bizonyos korlátozottságot idéz elő, úgy hogy az örökös tanulmányozó szobában való tartózkodás, a könyvekkel való túlságba vitt egyoldalú foglalkozás, a konkrét világnak kerülése meggátolja azt, hogy a gimnáziumból a modern életviszonyokhoz simulni képes emberek kerüljenek ki. Az iskola igyekszik ezen a bajon segíteni. Ma már nem csupán és nem kizárólag foglalkozunk növendékeink szellemi kiképzésével, hanem rajta \ragyunk, hogy testileg is kedvezően fejlődjenek és igazi tudatára ébredjenek a normálisan fejlődő organizmus nagy értékének, s megismertetjük velük a higiéna és orvosi tudományok alapelveit és kivezetjük őket, amikor csak lehetséges, az Isten nagy templomába: abba a szép és végtelen, szinte korlátlanul szabad nagy természetbe, amely maga a legfelségesebb poiema lévén, fölötte? áll minden emberalkotta műalkotásnak. Egyébként is: Natura duce nunquam aberrabimus.
