Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
4 kezdettől fogva tárgyi tanítássá, s az ő vezetése alatt építette fel huszonöt éven át minden kis diákunk a maga grammatikáját. A poétikában félredobta az elméletet és világirodalmi fejlődésükben mutatta be a műfajokat. Még vannak tanárok, kik emlékeznek arra, mily egyszerű és ép ezért mily művészi módon emelte magához a nagy diákokat filozófiai óráin, mily megható családi ethikát tárt- fel Goethe kis eposzának, Hermann és Dorotheának olvasása közben; viszont e költő Iphigeniájában az emberiességnek ragyogását mily fenségesen mutatta be. Mellőzöm itt tanulmányainak, elmélkedéseinek és iskolai tapasztalatainak az egész országra jelentős külső gyümölcseit s ismét csak iskolánk életére gondolok. Lelki szemem elé idézem a theoretikumokat, a konferenciákat, az egyes óraközöket és szabad órákat, melyekben a serkentő gondolatokat, a nemes eszméket oly gazdagon szórta, hogy nemcsak az illető tanév jelöltjei tolongtak körülötte, hanem külföldi tanulmányúton járó volt kandidátusok is tudakozódtak leveleikben: mely kérdések kerülnek szóba a tanárszobában. Hány fiatal jelölt jött ide ínséges éveibe belefáradva, olykor cinikusan, hogy néhány fogást eltanulva keresse meg mindennapi kenyerét, s Kármán óráin csakhamar egészen más emberek lettek. Megtanulták, hogy az iskola templom, a gyermek lelke szentség, melyhez durva kézzel vagy készületlen elmével hozzányúlni szentségtörés. Minderről, valamint Kármán- nak nemzeti közműveltségünk érdekében kifejtett egyéb működéséről kimerítő képet adott az az Emlékkönyv,* mely huszonötéves tanári munkásságának megünneplésekor jelent meg, s melyet a munkatársak nevében Beöthy Zsolt adott át neki. Gyönyörű üdvözletét avval a kívánsággal fejezte be : «vajha erényeid magyar erényekké válnának.» Valóban mély értelmű szavak, melyeket talán csak most értek meg igazán, hogy Kármán emlékezetének szószólója vagyok. * * Szerkesztették Volf György és Waldapfel János (Budapest, 1897. Eggenberger).
