Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915

Czebe Gyula: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez

34

Miután így a cím formai mibenlétét tisztába hoztam, rátérek azon eléggé jelentékeny eredmények ismertetésére, amelyek eddigi megállapításomból a cím tartalmára vonatkozólag folynak.

Egyelőre még visszanyúlok azon előbbi nézetre, amely e címben Paraspondylos születése dátumát látta, s kérdezem : föltételezhető-e egyáltalán, akár Zotikosról is, oly hanyagság, hogy a saját születési dátumánál kifelejti az évszámot. Semmiesetre se, azt hiszem. De még az sem igen valószínű, hogy másolás közben maradt volna ki. Ha az eredetiben ott lett volna az évszám mint az író születési datuma, azt ugyan egy másoló sem mellőzte volna. Egyébként ezek felesleges gondok mindjárt kezdetben adott fejtegetéseim után. Ha ugyanis, mint hiszem, végleg eldőlt, hogy ö γέγονε έν τοπψ Βάρνας = «ami történt \ árna helyén», akkor a következő datum nem is lehet más, mint a várnai csata idejének a meghatározása. Ezzel azonban e rövid rész nyújtotta legsérelmesebb akadályhoz értünk, nemcsak a szöveg, de azon kérdés szempontjából is, amelyre az eddigi kiadók minden továbbiak nélkül «igen»-nel feleltek: értem

logusait is (E. Legrand : Biblioth. gr vulg. I. köt.). Bizonyos felszólításokat tartalmaznak viszont pl. a Belthandros és Chrysantza 22—23. sk., Ellissen, Analekten V. 34. I. ; Sacldikis 50—51. sk., Wagner, Carmina 64. 1. (nyilvánvaló, hogy e két sor után az A. fejezet következik, mit Wagner ismét félreismert); Περ'ι γε'ροντος. . . 19—20. sk., Wagner u. o. 106. 1. Már előfordult kifejezések ismétlésére szolgáljanak például ezek:

Λόγος . . . περ'ι δυστυχίας, i. h., 15—16. sk. :

δεύτε σαιγητε σήμερον, ελ^ατε μετ’ έμέναν

και να σας άφηγήσωμαι της δυστυχίας τούς πόνους.

u. ο. 22.:

“Αρχομαι νά αφηγηθώ της δυστυχίας τούς πόνους.

Θρήνος της Κ πόλεως, i. h., 27—28. sk. :

Έδα λοιπόν ακούσετε την σύνθεσιν του λόγου, άκρουασ^ητε την αρχήν κα'ι τό τέλος του λόγου.

u. ο. 44. :

Λοιπόν άοχίζω την άοχήν την προς τον βασιλέα, . . ,