Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
23 résznek olvasásából meríthetünk megszívlelő tanulságokat. Az 1790-től szabadságharcunkig terjedő korszak liberális, nemzeti kultúrtörekvései megkapó mozzanatokat jeleznek iskolaügyünk történetében. E korszak becsületes munkájára mutat rá Kármán, mint a legnemesebb magyar hagyományra ; ehhez kellene fűződniök jelen törekvéseinknek. Szinte komor szavakkal (melyek azonban a német kiadásból kimaradtak) fejezi be művét : «A múltnak tanúságai majdnem minden irányban komoly magunkbaszállásra intenek, magát a történetírást azonban nem érheti gáncs, ha visszapillantó számadásának világában jelenünk visszatetsző disharmonia színében mutatkozik.» Sokkal kedvesebb hangulat, majdnem zavartalan harmónia uralkodott azonban mesterünk lelkén rózsadombi otthonában. Körülbelül 68 éves koráig sokszor bejárt még délutánonként is a városba, egyesületi gyűlésekbe, könyvkereskedésbe, látogatóba is, de azontúl testének kímélése érdekében csak délelőtt távozott hazulról a minisztériumba vagy az egyetemre, s mivel nagyon szeretett emberekkel lenni, sokratesi beszédes ajkával kitárni gondolatait, nagyon örült, ha meglátogatták. Volt néhány hű barátja, jóembere, rokonai, régi tanítványai ; mindenkit szívesen támogatott, ha hozzá fordultak tanácsért ; nem kellett thémával felkeresni : gazdagon buzgott leikéből az, ami ép foglalkoztatta, s valamint Scipio és Laelius társasága, úgy az övé is szellemileg gyarapodott, mikor eltávozott tőle. Az öregségről jól mondják, hogy vagy mereven megcsontosodik vagy átszellemül. Az utóbbi áldás font Kármán homloka köré valami különös varázst. Most már nem volt heves, kíméletlen és félelmes, mint régi vitáiban és csatáiban : megbocsátott ■ azoknak, kik megbántották, és akik tőle bántva érezték magukat, azokkal is elsimította dolgát. Mindvégig sokat tanult és olvasott, azzal a ritka olvasó technikával, mely rögtön eligazodik a könyv szerkezetén és megtalálja a lényeges pontokat, azzal az éles tekintettel, melynek sohasem kellett szemüveg. A szellemi és
