Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
18 «Minden műveltség történeti és nemzeti jellegű, ez a tétel fejezi ki talán legjobban Kármán pedagógiai álláspontjának specifikumát s egyúttal ama szempontot, ahonnan gyakorlati pedagógiai hatása is legjobban megítélhető és méltatható. Maga a műveltség nem egyéb, mint az embernek azon sajátsága, ’hogy tudatával bír munkásságának, hogy szándékosan végzi történeti életét, hogy nemcsak cselekszik, hanem egyúttal értelmes belátással oldja meg azon feladatokat, melyeket maga elé állít.‘ Ezt a készséget elérni az egyetemes nevelési cél : az ethikus élet keretén belül — ez az az eszmény, mely Kármán! a közművelődésünk érdekében kifejtett gyakorlati munkásságban is mindenkor vezette.» A másik nagy kitüntetés, mely mesterünket pedagógiai dolgozatainak megjelenésével kapcsolatban érte, mint előbb említettem, az volt, hogy ö Felsége az egyetemi nyilvános rendes tanári címmel ruházta fel, ami természetesen csak az egyetem bölcsészetkarának javaslatára történhetett. Újabb időben e cím a kitüntetettnek nálunk nem adja meg a jogot, hogy a kari értekezleteken is széke legyen, s így nem adta meg Kármánnak a módot, hogy egyetemi reformeszméinek ösvényt törjön. Ezért is, meg természetesen nagy érdemei miatt egyáltalán, sokan vitatták a dolgot, hogy miért nem kapott Kármán már előbb önálló kathedrát, vagy ha ilyen üresedésben nem volt, részére külön kellett volna egyet szervezni. Bizonyára nagy tisztességnek tekintette volna a professzori állást, bár én azt hiszem, hogy az ő személyisége nem volt professzori, s kedvezőbb közéleti és tudományos viszonyok között neki másutt és másnemű állás megfelelőbb lett volna. Mesterünk egyszer így nyilatkozott e falak között : «Én magamat nem tekintettem tudósnak és nem is viselkedtem sohasem úgy, mintha tudós volnék. Nekem a tudományos foglalkozás kora ifjúságomtól fogva nem arra szolgált, hogy a tudósok körében helyet foglaljak, hanem mindenkoron eszköznek tűnt fel előttem, eszköznek arra, hogy ami feladatot nekem majd juttat az isteni Gondviselés e hazában, azt teljes tudatossággal tölt hessem be.
