Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
16 tatni, hanem egy teljesen eltérő utakon fejlődött tudósnak, akkor még kolozsvári, most már budapesti egyetemünkön a filozófia ny. r. tanárának, Pauler Ákosnak, objektíve mérlegelő jelentéséből kívánom bemutatni mesterünk tudományos érdemeinek rendkívül találó képét. E jelentés alapján jutott Kármánnak osztályrészéül a Marczibánvi-féle jutalom; legsúlyosabb tartalmú és tömör szakaszai a következők :* «Egy hosszú, a tudomány és a magyar közművelődés szolgálatában töltött élet javatermését tartalmazza e mű. Bár egymástól független tanulmányokból áll, melyek különböző időpontban jelentek meg, mégis szerves egészet alkotnak, amennyiben egy jól átgondolt, mélyen megalapozott és sok tekintetben eredeti filozófiai és pedagógiai álláspontot tárnak fel előttünk. Az elmélt-u irányú tanulmányok («A pedagógia helye a tudományok sorában», «A pedagógia alapvetése», «A történeti fejlődés útja», «A nevelés feladatai») a pedagógia filozófiai megalapozását célozzák s ennek érdekében javarészt értékes ethikai fejtegetésekbe bocsátkoznak, míg a gyakorlati irányú munkálatok («Iskolaügyi fejtegetések», «Adalékok a gimnáziumi oktatás elméletéhez», «Népoktatásunk szervezése és az újabb törvényhozás szüksége», «A tanárképzés és az eg}retemi oktatás») az elméleti be látásokból fakadó kultúrbölcselet szempontjából tárgyalják problémáikat.» «A közvélemény megszokta Kármánban mrban Herbart követőjét látni. Pedig ez úgy pedagóg. űrú filozófiai álláspontjára nézve csak annyiban i.k, nogy nagyjában Herbart módszerét követi, de annak tanításait több ponton szervesen továbbfejleszti. így pl. nagyrészt új tartalmat ad a tanítás formális fokozatai elméletének, s a nevelés munkájában foglalt funkciók tanában is eltér Herbarttól. Ez utóbbi pedagógiáját azonban az elvi alapvetés szempontjából is mélyíti, ami különösen két irányban történik : egyrészt az ethikai alapok * L. Akadémiai Értesítő 1912. évf. 274. sk. 1.
