Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

19

világmegrengető tragédiának katharsisa, melynek hatása alatt mindnyájan jobbaknak, nemesebbeknek, lélekben, erkölcsben és jellemben megtisztultaknak érezzük magunkat. Hisz «az nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a bonért.» Egy szebb és nagyobb és dicsőbb jövőnek érdekében kellett e végtelennek tetsző véres áldozásnak megtörténnie, azért legyen és maradjon mindvégig egy hostia salutis, amelyből békesség, üdv, áldás, jólét és boldogság fakadjon e szép ország népére. Amíg csak tart a küzdelem és a nemzet megváltását célzó nagy erőkifejtés, halkan imádkozva hallgassuk áhítattal és bizakodó reménységgel a gyönyörű dallamú régi latin himnusz nemes fohászát:

0 salutaris hostia,

Quae coeli pandis ostium, Bella premunt hostilia, Da robur, fer auxilium.

Uni trinoque Domino Sit sempiterna gloria,

Qui vitam sine termino Nobis donet in patria.

Pruzsinszky János.

2*