Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915
17 Persze, amikor a hatalmas, nagy Németország állami és társadalmi szervezettségével, csodálatraméltó fegyelmezettségével, a kategorikus imperativus vas- öklével lesújtott s kolosszális érctestével lenyűgözte Belgiumot és Franciaország 10 megyéjét, ellenségeink férfiatlan, hazug jaj kiált ásokba törtek ki és érzéketlen barbárnak merték csúfolni a világ legtanultabb és legmegbízhatóbb nemzetét, melynek militarizmusától kell állítólag megszabadítani és megmenteni az egész világot. Az idők teljességében megjelent az első hadüzenet 1914 július 28-án, épen egy hónappal a trónörökös és nejének erőszakos halála után. Szerbia ellen volt intézve, de Oroszország védőpajzsa kongott meg tőle. Megjelent királyunk proklamációja. Mély meghatottsággal olvassuk e sorsdöntő okmánynak minden egyes szavát. Egy igazi békefejedelem, aki mindenkoron a lovagias uralkodó mintaképe fog maradni a világtörténet lapjain, és a ki az emberi élet minden képzelhető szenvedésén, bánatán, csapásán átment a rendületlen lélek és jellem ércpáncéiával fölvértezve, e nagy históriai óraütésre minden várakozása és vágya ellenére kénytelen volt a háború mérlegébe vetni kardját, hogy a monarchia jogainak és érdekeinek védelméről gondoskodjék. Mindent meggondolt és mindent megfontolt, amíg hüvelyéből kihúzta ezt a kardot. És a komoly haduri szózatra megmozdult az egész magyar nemzet, megindult a kettős monarchia minden szál embere. «Aki magyar, aki vitéz, mindjárt vitéz, mihelyt magyar.» «Ha lehull a két kezünk is, ha mindnyájan itt veszünk is, előre!» íme a kérdés komor, vésztsejtető jelleget öltött. Immár tehát a fegyverek döntenek a nemzet és a monarchia sorsáról. Megkezdődött a vér és vas kemény próbája. A rn. kir. t. int. értesítője.
