Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1912

Dr. Badics Ferenc: Visszatekintés iskolánk negyvenéves multjára

u íme kedves fiaim, ilyen emlékek vannak a múlt leple alatt! De nem elég emlékezni a múltra s nem elég ünnepelni a múltat, hanem méltóknak is kell lennünk a múltra; méltók pedig úgy leszünk, ha a múlt jelenségeit vizsgálva, okulunk és tanulunk azokból; így lesz a 40 év históriája — «magistra vitae» — a mi iskolai életünkben is. A mi iskolánk még nem tekinthet vissza hosszú időre, hagyományai sem vetekedhetnek az olyan régi iskolákéival, melyeknek kövei is százados emlé­kekről beszélnek; a mi iskolánk csak 40 éves, épülete is <jsak 25, egy része alig öt esztendős; de ennek a fiatal épület­nek is vannak már becses emlékei, a 40 évnek pedig még becsesebb hagyományai, melyeket megőrizni kegyeletes köte­lességünk, mert sok tanulságot s erőt és bizalmat merítünk belőlük jövendő munkánkhoz. Ennek feladatai pedig egyre növekednek s egyre nehezed­nek. Az utóbbi években mind a tanárok mind a tanulók száma megkétszereződött, s így ha munkánk szaporodott, hozzávaló •erőnk is növekedett. De nemcsak külső képében változott meg iskolánk; 40 év alatt sokat, nagyon sokat változott a világ, az élet is. Az utolsó 40 év alatt roppant nagy mértékben fej­lődtek az összes tudományok, de főkép a reális tudományok, melyek az emberek gondolkodását s életmódját is sok tekintet­ben megváltoztatták. Ezekkel kapcsolatosan a XX-ik században minden téren, nemcsak nálunk, hanem egész Európában, szá­mos és bonyolult nemzetiségi, politikai és társadalmi problémák merültek föl, melyek annál jobban izgatják az elméket, mert megoldásuk egyhamar alig várható. Mindezek hatásától az iskola sem menekülhet ; mint élő szervezetnek, az iskolának is fejlődnie, haladnia kell : meg kell értenie a kor szavát s a nemzet legdrágább kincsének, az ifjú­ságnak művelésében és nevelésében értékesítenie keli mindazt a vívmányt, amivel a tudományok gazdagítják az ember] értel­met, és számolnia kell azokkal a követelményekkel is, melyeket a megváltozott életviszonyok s az életfelfogás átalakulása állí­tanak eléje. Ha változnak a célok, változniok kell az eszközök­nek is. De kedves fiaim, bár iskolánk mindig elölj árt az újítás­ban, abban mindig konzervatív fog maradni, hogy becses hagyo­mányai talaját nem hagyja el; bármily erővel ostromolják az új és divatos eszmék iskolánk falait, mi erős várunk bástyáin szilárdan őrködünk, hogy veszendőbe ne menjen, amit annyi nemes elme az ifjúság képzésére s erkölcsi kialakítására jónak és hasznosnak vélt. Minket a tudományok bármily nagy sikere sem fog- oly elbizakodottakká tenni, hogy lenézzük a multat s lekicsinyeljük tetteit és törekvéseit. Mi, ha minden téren fel­használjuk is a tudományos haladás eredményeit, jövőben is arra fogjuk tanítani az ifjúságot, hogy tisztelni kell azok emlé­

Next

/
Thumbnails
Contents