Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1911
Dr. Fest Sándortól: Az angol nyelv tanítása középiskoláinkban
6 Tán felesleges is válaszolnunk. Hisz nagyon jól tudjuk, hogy nálunk még alig történt valami, ami ezt az értékelést és a megértést biztosítaná. És itt főként tudományos életünk egyoldalúságát kell hibáztatnunk, mert hazai tudományunk csakugyan alig tett valamit, hogy az angol szellemi világot megismerjük, — és semmit sem tett, hogy kapcsolatot és közvetítést teremtsen. Oly kapcsolatot, mely bennünket fűz oda egy erősebb, hatalmasabb félhez és oly közvetítést, melyből csak mi nyerhetünk. A mi közműveltségünkből az angol kulturális hatás árnyalata szinte teljesen hiányzik, mert befogadását nem készítettük elő. Pedig annál is érthetetlenebb ez a meddőség, mert az angol nemzetünk fejlődése történetében hagyott mélyebb Romokat is. Szórványos ugyan ez a hatás, — néha-néha inkább az egyéni szeszély csapongását érezzük ki belőle, — de bármily szórványos, bármily ritka, bármennyire szeszélyes volt is, mindig mélyen szántott. Sokat kaptunk Angliától. Sokat tanultak politikusaink attól a nemzettől, melynek alkotmányos gondolkodása még legalsóbb néprétegeit is áthatja. Bizony sokat nyertünk tőle. amit sikerült is a nemzeti élet fejlődése javára értékesítenünk. Ne feledjük, hogy Széchenyi és vele együtt a nemzet életében is az angol élettel való közvetlen megismerkedés fordulópontot jelent, melyen belül a nemzeti élet érverése erőteljesebb, mint azelőtt volt. Ne feledjük azt se, hogy nagy államférfiaink, Kossuth, Eötvös, stb., a legújabb időkig szívesen ültettek át hozzánk egy-egy üdvös eszmét, mely az angol világ atmoszférájában már régóta valóra vált. Ézt a befolyást nem lehet kicsinyelnünk. A XIX-ik század történetének kutatója bizonyára sok reformnak eredetét épen az angol hatásból nyomozhatja ki. És ez a befolyás nem maradt meg csakis az elszigetelt politikai élet terén. Szellemi fejlődésünk más fázisából is ki-kiszól az angol gondolat visszhangja. Politikai életünkre való hatását nyomon követte meghonosodása irodalmunkban is. A 30-as és 40-es években mily sokszor vonul be néha egész tömegével olyan újszerű hang, melyet angol eszme fakasztott! Ennek, a nemzet történetében első mélyebben járó kulturális érintkezésnek nem váltottuk kárát. Sőt sokat nyertünk vele. Változatosabb, gazdagabb volt irodalmi életünk, íróink látóköre tágult, az idegen szellem mélyítette a gondolatot, finomabbá tette az ízlést, mely most egy gazdagon bugyogó forrással többől válogathatott, mint azelőtt. íróink nem zárkóztak el attól a messziről hozzánk került kultúrától a szabadságharcot megelőző két évtizedben, — történelmünk talán legnemzetibb korában, -—- miért száműzzük
