Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1938
A magyar iskola, magyar tanító nem politizál, s nem keveri az ifjúság lelkét a napi politika szennye közé. Tudatosan hirdeti, hogy a Kárpátok által övezett föld minden magyar hazája. Egy .a célunk, egy szent akarat hevíti lelkünket: dolgozni azon, hogy összetartó, öntudatos magyarság éljen e honfivérrel áztatott földön, olyan magyarság, amely a maga erejével, felkészültségével érvényt tud szerezni történelmi igazságának. Örömteli napokat éltünk át az 1938—39. tanévben. Hazatért a. Felvidék és a Kárpátalja. Tárt karokkal fogadtunk 'minden felszabadult magyart, de különös büszkeséggel és meghatottsággal öleltük keblünkre felvidéki tanítótestvéreinket, kik szoron- gattatások és megfélemlítés közepette tántoríthatatlanul kitartottak őrhelyükön és húsz év keservein, elnyomásain keresztül átmentették a magyar hűség izzó parazsát a jelen számára energia forrásul a fölnőttekben és magot vetettek az ifjúság fogékony szívébe, melyből a magyar jövendő boldogság-fája virulhat ki. És ki fog virulni, ha mindnyájan akarjuk. Ha el tudjuk nyomni magunkban az önzést, egyéni hiúságot, ha minden becsületes magyarban testvért fogunk látni, ha a Hazáért bátran kiállunk, annak gyermekeiért életerőnket tudjuk feláldozni és ha öntudatos magyar fejünket Isten előtt mindenkor alázattal tudjuk meghajtani. Erre segéljen bennünket a munka Elrendelője és Meg- áldója ezekben és az. elkövetkezendő történelmi időkben. * Visszapillantva az 1938—39. tanévre, még mielőtt mindazt felsorolnám — habár csak rövidre vont emlékeztetésképen —• ami iskolánk kitűzött célját, benső lényegét teszi, megemlékezem arról a nagyszabású és ritkaszép jubileumról, melyet a Bányai Ev. Egyházkerület rendezett szeretett püspökének, D. D. Baffay Sándornak, abból az alkalomból, hogy 20 év óta áll a kerület élén. Isten kiválasztott embere a mi püspökünk, aki által Isten meg akarja áldani a magyar hazát s ebben az egész magyar nemzetet, A templomépítő püspök egyúttal az iskolák istápolója és gondozója. A tisztelet, szeretet és hála impozáns megnyilvánulásához az iskola és annak tanítótestülete buzgó fohásza csatlakozott : »A jó Isten gazdag áldása legyen őnagy- méltósága további életén és munkáján, hogy sikerre vihesse azokat a szép terveket, amelyek nyomán továbbra is áldás fakad egyházunkra és édes hazánkra«. Öröm tölti el a tanítótestület lelkét, amikor azok a férfiak, akik az iskola fenntartásán és felvirágoztatásán munkálkodnak, 4
