Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1937

jának megerősödését, fejlődését és felvirágzását előmozdítani. Egyházunk fejlődése és gyarapodása az egyház és 'isko­láinak szoros és harmonikus együttműködése által következett be. A százötvenedik évforduló csak határállomása annak a munkának, amely e világnak és az emberiségnek jobbáté- telére Isten rendelése folytán az evangélikus egy'házra vára­kozik. Ezt a magasztos munkát iskolánk a jövőben is szívvel- lélekkel támogatja. Örömteli esemény volt D. Raffay Sándor püspök úr titkos tanácsossá való legfelsőbb kinevezése. A szeretetnek, tiszte­letnek és őszinte ragaszkodásnak adott kifejezést ez alka­lommal egyház és iskola. Szerénytelenség volna, ha e helyről a tisztelet, szeretet es hála impozáns megnyilvánulását ezen megemlékezéssel fokozni vagy kiegészíteni próbálnám. A jó Isten gazdag áldása legyen Őnagyméltósága további műkö­désén és vigye sikerre azokat a szép terveket is, melyeket' a haza, az egyház és iskola javára megvalósítani akar. A világ folyásában állandóan váltakoznak az örömök és szomorúságok. Emberek mennek, emberek jönnek! Súlyosan1 érintette iskolánkat Dr. Németh Ödön egyetemi tanárnak, köz­felügyelőnknek halála. Az Isten kifürkészhetetlen rendelése és talán részben az emberi gyarlóság és önzés megfosztotta egyik legigazabb barátjától az elemi iskolát és annak tanítótestületét. »Az Ur adta, az Ur el is vette, áldott legyen az Urnák1 neve!« így kiáltott fel Jobbal a mi lelkünk, amikor meg­hallottuk a gyászhírt a váratlan halálról. Dr. Németh Ödön egyetemi tanár, közfelügyelő 40 éven át szolgálta egyházainkat lankadatlan buzgalommal. Ennek a 40 évi hű munkásságnak legnagyobb része iskoláinknak szólt. Az iskolákon keresztül szerette egyházát s ez intézetekben kifejtett oktató- és nevelő munkát nélkülözhetetlen alapnak! tekintette az egyházépítésben. Gondoskodását és szeretetét különösképpen az elemi is­kola érezte. Szívének egy-egy dobbanása, bölcseségének egy- egy fénykévéje és jóságos szeretőiének egy-egy meleg su­gara mindig osztályrészünkül jutott. Rendületlen hite mindenkor és mindenütt bizonyságot tett az egyház veteményes kertjének szükségességéről és elhi­vatottságáról. Sok esetben ez a meggyőződése és bátor ki­állása mentette meg az elemi iskolát. Mély a mi fájdalmunk és nagy a mi veszteségünk. Ismét árvábbak lettünk. Árvábbak a szerefetben, jótanácsban es bíz­tatásban De árvaságunkban is áldjuk a mindenható Istent, hogy őt nekünk adta. A megboldogultnak csak porsátora az enyészeté, mind az a jóság, bölcseség, amit tőle nyertünk, itt marad közöttünk drága ajándékul. Dr. Németh Ödön közfelügyelő s volt iskolafelügyelő fe­lejthetetlen emléket állított önmagának iskolánk történetében, 8

Next

/
Thumbnails
Contents