Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1933

való súlyos gond marcangolja lelkünket. Egyedül a szeretet az a mesebeli zárnyitp fű, mely ott is hat, ahol már [minden pedagógiai elmélet alkalmazása kárba vész. A szeretet szívig hatoló hívószó, mely csak akkor marad válasz nélkül, ha — későn alkalmazzuk.

Szülők, nevelők, tanuljunk pedagógiát a szeretet apostolától, aki a következőkben árulja el nevelési »rendszerét«:

Pedagógia.

Nehéz dologról beszélgettünk,

Hogy ím’ a baj meggyűlt felettünk;

Mert a fiúnk' — a isemmihaszna! —

Rosszabbá válik napról-napra.

S nagy, mély tanácskozás rendjében Kimondtuk végéredményképpen:

Hogy az a baj, nem jól neveljük1,

Hogy szegénykét elkényeztetjük.

S elhatároztuk egyhangúlag,

Hogy legyünk eztán szigorúbbak,

Mert ez a legfőbb mindenképpen Az oko:s gyermeknevelésben!

......ő ezalatt roppant lármásan

R

ontott ránk, hogy »lovazzunk hárman!«

— S mi nagykönnyelműen, önfeledten — Ösiszecsókoltiuk mind a ketten.

(Szabolcsiul Mihály.)

Kedves Olvasóim! Olyan időket élünk, melyekben nincsen állandó érték, csak egy: a lélek szépsége, tökéletessége. Egyikünk sem biztos abban, hagyhat-e gyermekére anyagi javakat? S ha juttathat is ilyeneket neki a szülő, nem teljesítette kötelességét a véréből való vérrel szemben egészen, ha nem mház|ta volna föl gyermeke lelkét ezzel az1 el nem pusztítható értékkel...,

Gyermeket nevelni a legfontosabb, nehéz, de boldogító s legszebb feladatunk.

De.x Ferenc.

5