Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1916

6

melynek sikerét biztosította a Margit néni díjul kitűzött saját festménye. Milyen lázas munkát tudott létesíteni valamely jótékonycélú vásárunk előtt! Száz számra készültek az ő felügyelete alatt a festett dobozok, naptárak, levélpapírok.

Művész volt a szunnyadó tehetségek napfényre hozásában. Akiben megcsillant a szépérzék paránya, azt a mester egész lelki odaadással felkarolta. Élesztgette az isteni szikrát, aggódó gonddal óvta, hogy el ne hamvadjon, sőt lángra lobbanjon s világítson messze körben, sokak gyönyörűségére. Boldogította a tudat, hogy növendékei közül többen értek el már neves sikert.

A rajzóra keretén kívül is mindig arra törekedett, hogy a gyermekek szerető megértésben éljenek. Gyengéden érző szívének fájt, ha egyenetlenséget látott s tapintatos, lágy modorával elsimította azt, ami bántotta fejlett szépérzékét.

Körülötte mindig szép volt minden, mert az ő hatására a lelkek harmóniában olvadtak össze s egymás gyönyörűségére cselekedtek.

Emléke világító fáklyának a művészi tökéletesség, az örök fényesség felé!