Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1910

32

végezte s nemcsak tornára, de mennyiség- és term, tudományi szakcsoportból nyert képesítése által a szabadságon levő igazgató heti 10 óráját is buzgósággal és szakértelemmel látta el.

Kemény Lajos hitoktatónkkal magyar egyházgyülekezetünk másképen rendelkezvén, helyére Martony Elek tiszt, urat rendelte hitoktatónak, aki, mint elődei a havonként tartott ifj. ist. tiszteleteken a lelkészi teendőket is végezte.

Az elemi iskola tantestületében változás nem állott be.

Hogy iskolánkat, különösen polg. leányiskolánkat jövőre megrázkódtatásoktól lehetőleg megóvhassuk s állandó tantestületet szervezhessünk, azzal a tervvel léptünk a nt. képviselőtestület elé, hogy apassza a teendőkkel túlhalmozott igazgató heti óráinak számát s az óratöbbleteket, a tornatanítónői állást rendszeresítsük, miáltal a heti 11 tornaórán kívül reális tárgyak tanítására is beosztva a teljes óraszámot megkapja. Reméljük, hogy a nt. képviselőtestület óhajunkat s reményünket teljesíti.

A tanév vége felé a képviselőtestület választását ejtik meg a testvéregyházak cselekvényes tagjai. Biztos reménnyel tekintünk a jövőbe, hogy egyházunk tagjai olyan vezérférfiakat adnak egyházunknak és iskolánknak, akik buzgósággal, lelkiismerettel és tudással vezetik ügyünket a fejlődés terén.

Sajnálattal búcsúznunk kell isk. bizottságunk szakértő és rendkívül pontos elnökétől, isk. I. felügyelőjétől, Dr. Mágócsy— Dietz Sándor úrtól, ki mintaképe volt a derék vezetőnek s elfoglaltsága mellett is mindig talált időt, hogy iskolánk ügyeivel behatóan és részrehajlatlanul foglalkozzék. Amidőn őszinte köszöne- tünket fejezzük ki a sok, fáradtságos munkájáért, reméljük, hogy majd ezentúl is szeretettel foglalkozik, ha nem is mint vezér, de mint isk. bizottságunk tagja iskolánk ügyeivel.

Éppen olyan veszteség számunkra iskolánk közvetlen fejének, kormányzójának, Dr. Haberern J. Pál úr isk. II. felügyelőjének távozása. Tíz éven át volt buzgó, hű vezérünk, ki munkát, fáradozást nem sajnált, ha iskolánk fejlődéséről, avagy belső ügyeiről volt szó; szíves, nyájas modorával mindnyájunk őszinte tiszteletét, rokonszenvét bírta, kiknek nemcsak vezetője, hanem barátja is volt. De nem búcsúzunk tőle végkép, megmarad/) azontúl is a minekünk, habár kissé távolabbi viszonyban; reméljük, hogy érdeklődése iskolánk iránt nem lankad, ha ezentúl egyházunk összes tanintézeteinek feje lesz. Tudjuk, meg vagyunk győződve arról, hogy tágabb hatáskörében megtalálja a mi iskolánkat is, amelyre oly nagy szeretettel gondot viselt eddig.

Bizalommal, tisztelettel fogadjuk közvetlen iskolafelügyelőn-